Tűhegyes, késéles

Az Y generáció, vagyis az 1980 és 1995 között születettek mostanában gyakran kerülnek reflektorfénybe. Az általános elképzelés róluk, hogy csak a virtuális világban léteznek (Facebook-függők), trendin öltözködnek és folyamatosan kocsmába járnak. Potozky László Éles című regényéből némileg más kép rajzolódik ki róluk.

éles
A szerző 1988-ban született, igazán jól ismeri ezt a nemzedéket. A regény főhőse pszichológia szakos egyetemista, akinek négy éven keresztül követhetjük sorsát. A kezdetben szorongó, ideges és dühös fiú nem tud vagy nem akar megváltozni, a hétköznapi pokol egyre mélyebb bugyraiba kerül. Bármilyen stresszhelyzetben körömollóval kezdi karcolni magát, ez egyszerre büntetés és megnyugvás számára. Megismerkedik egy alkalmi prostituálttal, aki az egyetemi tandíjra valót keresi meg a város parkjának sötétjében. Egymásra találnak, és egy újfajta életmódot kezdenek, ez pedig egyre távolabb sodorja őket az átlagpolgárok törvénytisztelő hétköznapjaitól. Az évek múlásával a főhős valamennyire visszatalál az elfogadott normákhoz, folytatja tanulmányait és gyakorlatra jár a kórházba. „Az, hogy mit vállaltam ezért magamra, senkit sem érdekelt, mondjuk az is igaz, hogy öncsonkítókat meg Borderline-szindrómásokat látogatni a pszichiátrián nekem nem volt nagy vaszizdasz, ismertem jól a fajtájukat, egy vérből voltunk.”
A regény szinte az első laptól nagyon felkavaró, mély érzelmeket generál az olvasóban, de az elrettentés mellett vonz is, szinte letehetetlen. A cím mellett a szöveg is éles: nemcsak a tartalom sebezhet meg, hanem a stílus is. Ha ez korkép, oda kell figyelnünk a huszonévesekre, ki tudja, kinek a combja rejt még mély sebhelyeket a ruha alatt.
(Potozky László: Éles; Magvető 2015; 2990 Ft)

Comments are closed.