Száz év szerelem

A XX. század magyar irodalomtörténetében az egyik legtragikusabb szerelem Radnóti Miklósé és feleségéé, Gyarmati Fannié volt.

GYF_Naplo (1) (1)

Az idén februárban, 102 éves korában elhunyt özvegy engedélyt adott Ferencz Győző irodalomtörténésznek, hogy megjelentesse 1935 és 1946 között írt naplóját, azzal a kitétellel, hogy az csak a halála után jelenhet meg. Két vaskos kötetben olvasható a múlt század talán legsötétebb évtizedének Gyarmati Fanni szemszögéből írt története.
Még nem volt Radnóti felesége, amikor elkezdte a naplót írni (bár akkor már évek óta szerették egymást), és akkor fejezte be, amikor az újságban olvasott az abdai tömegsírról, ahol a naplója alapján azonosították Radnóti holttestét. Gyarmati Fanni nem tört irodalmi babérokra, a napló vezetése arra szolgált, hogy a későbbiekben pontosan tudják, mikor mi történt Radnótival – a szövege éppen ezért hétköznapi, nem irodalmi igényű.
Viszont pont a hitelessége tűnt volna el, ha valaki szerkeszti a megjelentetés előtt. Számos téma megjelenik Radnótiék életében, Fanni sokat ír Mikről (ahogy ő hívta Radnótit), mindenapjaikról, szerelmükről és konfliktusaikról is. Már nem titok, hogy a költő egy ideig viszonyt folytatott Beck Judittal. Most viszont azt, hogy a felesége ezt hogyan élte meg, megtudhatjuk.
A háború közeledtével, majd kitörésével egyre szomorúbb és aggódóbb lesz a napló hangvétele és egyre több szörnyűségről ír. Nélkülözés, menekülés, folyamatos aggódás a munkaszolgálaton levő Radnótiért. Végül a már sejtett szomorú vég.
Gyarmati Fanni élete végéig hű maradt a költőhöz. Férje egyik utolsó verse mintha előrevetítette volna a hosszú, magányos évtizedeket: „nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár”.
(Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935–1946 I–II.)

Comments are closed.