Őseink nyomában

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Fotó: XV Média, Nagy Botond

A családi örökségekhez nemcsak a porcelán étkészletek vagy a házak tartoznak, hanem eredetünk, rokoni kötelékeink, családi történeteink is. Ari Ilona és Kónya Zsuzsanna december 4-én „Mi terem a családfán?” címmel tartottak előadást a Dokumentumtár és Információs Központban, hasznos segítséget nyújtva azoknak, akik most kezdenek hozzá a családkutatáshoz.

Sokféle okból kezdhetünk családkutatással foglalkozni, például van, aki saját elődjeiről szeretne több információt megtudni, más a jelenleg élő, de általa nem ismert rokonait keresi, de sokszor készítenek családfát ajándékba, vagy felkutatnak egy családi legendát. Sokan bizonyítékot keresnek nemesi származásukra, vagy terápiás célból, egy szerettük elvesztése után kezdenek hozzá a kutatáshoz, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy a családban előforduló betegségeket térképezik fel, hogy tudják, mire kell odafigyelniük.
Kutatás előtt érdemes meghatároznunk, mi a célunk, mit szeretnénk elérni. Ari Ilona és Kónya Zsuzsanna egyhangúlag arra biztatta az érdeklődőket, hogy mindent gyűjtsenek össze, mert sosem lehet tudni, mi viszi tovább a kutatást. Példaként említettek egy vidékre szóló utazási utalványt, mely alapján végül az úti célként megjelölt városnak a levéltárában találtak több anyagot a családról.

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Ha már elkezdtük összegyűjteni a régi fotókat, hivatalos iratokat és mindent, ami rendelkezésünkre áll, érdemes archiválni ezeket, és feljegyezni, melyiket hol találtuk, és a fényképeken kik szerepelnek. Javasolt az eredeti anyagok digitalizálása, egy idő után könnyebben kezelhetőek a számítógépes fájlok. A kutatás közben érdemes felkészülni az esetleges sikerekre és kudarcokra is. Mert egy fotó segítségével kiderülhet, hogy dédpapa melyik ezredben szolgált, de arról is tudomást szerezhetünk, hogy valamelyik ősünket örökbe fogadták.
A „találatokkal”, ahogy a kutatók nevezik, egyébként is finoman kell bánni, mert nehezen feldolgozható traumák bukkanhatnak elő a börtönbüntetéstől a világháborúban meg­gyilkolt, meggyalázott családtagokig, amelyekről esetleg nem is tudott a család.
Az előadók számos gyakorlati segítséget is adtak a családkutatás elkezdéséhez. Érdemes nekilátni, keressünk pincétől a padlásig mindenhol régi dokumentumokat, aztán felkereshetjük a különböző levéltárakat, könyvtárakat, és persze manapság a világhálón is rengeteg ingyenes vagy fizetős adatbázis érhető el. A legfontosabb kutatási források az anyakönyvek, az állami anyakönyvezés 1895-től kötelező, előtte az egyházak vezették ezeket az iratokat. Hasznos források továbbá a korabeli újságok, gyászjelentések, térképek.
Bár magányos munkának tűnhet a kutatás, érdemes társakat keresni hozzá, akik segíthetnek átlendülni egy nehezebb helyzeten a saját tapasztalataikkal. Az érdeklődők segítséget és hasznos információt kaphatnak például a Magyar Családtörténet-kutató Egyesülettől is.