Óda az élethez

Richard Linklater Sráckor című filmje egyedülálló filmes kísérlet eredménye. A forgatás 2002-től 2013-ig, azaz tizenkét éven át tartott, ugyanazzal a színészi gárdával. A főhős, Mason (Ellar Coltrane) életét az általános iskola kezdetétől az egyetemi évek elejéig kísérjük nyomon, azaz akkor, amikor az ember változása testileg, lelkileg és szellemileg is a leglátványosabb.

Kép a Srácok című filmből
A hosszú távon való gondolkodás, az emberi sorsok végigkísérésének vágya nem idegen Linklatertől. A Mielőtt felkel a nap, Mielőtt lemegy a nap, Mielőtt éjfélt üt az óra (ld. 2013. augusztusi számunkat) trilógia egyes részei között kilenc év telt el, mind a valóságban, mind a film cselekményét tekintve. A Sráckorban azonban egyetlen filmben követhetjük nyomon éveken át az egyén és környezete változásait.
Nincsenek hősök, nincsenek drámák. Egy családban felnő egy gyerek. Hétköznapi, mégis megismételhetetlen és csodálatos. Betekintést nyerünk valakinek, valakiknek az életébe, akiben, akikben nincs semmi különös. Valahogy mégis ettől olyan hallatlanul izgalmas, végletekig élethű, és ezáltal nagyon is elgondolkodtató az egész. Látunk mindent, ami egy csemetére igazán hat, miközben egy felnövekvő gyerek mindig változó szemüvegén keresztül nézzük a világot.
Linklater türelmének, elkötelezettségének és bátorságának köszönhetően hátborzongatóan életszerű alkotás jött létre, valahol a nagyjátékfilm és a dokumentumfilm határán. Hálásak lehetünk neki, mert nem valószínű, hogy rohanó világunkban sokan megtennék értünk, nézőkért, ugyanezt.

Comments are closed.