Objektívvel lopott valóság

Az 1956. október 23-ai eseményeket követően, november 4-én a visszatérő orosz csapatok leverték a forradalmat. Ezt követően a Kádár János vezette új rezsim nemcsak sortüzeket rendelt el, hanem börtönöket és siralomházakat megtöltő koncepciós pereket indított a forradalmárok vagy a velük szimpatizálók ellen. A kommunisták a megtorlások során igyekeztek eltüntetni az ’56-os forradalom nyomait. Ezért számít ma igen nagy kincsnek minden dokumentum, felvétel vagy fotó, amely az akkori eseményeket idézi. Szigeti Tibor XV. kerületi lakosként egy ballonkabátjába rejtett fényképezőgéppel fotózta a forradalom belvárosi eseményeit. A bátor amatőr fotós 2016. március 21-én hunyt el, így özvegyével, Szigeti Évával beszélgettünk az akkori eseményekről, és arról, hogyan vészelték át a fényképek az elmúlt évtizedeket.

Szigeti Tibor és felesége/Fotó: XV Média, Nagy Botond

Szigeti Tibor és felesége, archív fotó/Fotó: XV Média, Nagy Botond

– Ön is és férje is vallásos, értelmiségi családból származtak. Nem mondhatnánk, hogy a rendszer kegyeltjei voltak. Ebből adódóan emlékszik számonkérésekre?
– Volt egy eset, 1961. február 17-én éjjel 11-kor megállt egy fekete kocsi. Két fegyveres fia­talember szállt ki. Államellenes összeesküvés címén jöttek házkutatást tartani. A férjem nem tiltakozott, egy kikötése volt, legyen jelen két tanú.
– Miért kellettek a tanúk?
– Azért, mert a bátyját, Szigeti Istvánt koholt vádakkal akkor már elítélték. Esztergomban tanult teológiát. Egy házkutatás során kiterelték a kispapokat az udvarra, és fegyvereket, valutát dugtak el náluk, amit persze aztán meg is találtak. A férjem testvére 4 évet ült. Törte a követ Recsken, Tatabányán, az oroszlányi szénbányában. Sokszor küldte haza a véres ruhákat mosni. Mindezt államellenes összeesküvés címén.
– Kanyarodjunk vissza az önök házkutatásához. Volt bármi rejtegetnivalójuk, ami miatt félniük kellett?
– Igen, volt. A férjem – akkor még erről nem mesélt nekem – ’56-ban nagyon sok fotót készített. A ballonkabátja alá rejtette a fotómasináját, kivágott egy kis lyukat, és onnan fotózta a borzalmas dolgokat. Aztán a filmet egy kazettába tette, és a tyúkketrecbe rejtette el. Ezt megtalálták. Sok mindent összepakoltak, felforgattak, 24 órás házkutatás volt.
– Mi volt a konkrét oka a házkutatásnak?
– Megtudták, hogy a férjem a Keresztény Ifjúsági Mozgalom tagja. Úgy gondolta az akkori rendszer, hogy államellenes szervezkedés zajlik a háttérben. De abszolút nem politizáltak. Nos, ezeknek a fiataloknak a nevét akarták. Nekem volt egy határidőnaplóm. Abba felírtam a neveket, elérhetőségeket. Míg tartott a kutatás, ki­kéredzkedtem WC-re, ott összetéptem és lehúztam.
– Mi lett a fotókkal?
– Mindent, amit fontosnak tartottak összecsomagoltak dobozokba. Ezeket a dobozokat szépen viaszpecséttel lepecsételték. Jenci – a családban így hívtuk a férjemet – figyelte, hogy melyik dobozba teszik a képeket. De annyi lett a végén, hogy nem tudták egyszerre elvinni. Amikor elmentek az első körrel, akkor a férjem kiállított az utcára, hogy figyeljem, mikor jönnek vissza. Ő addig visszavette a képeket a lepecsételt dobozból, és elrejtette. Fantasztikusan csinálta, nem vettek észre semmit.
– A férje hogyan úszta meg a számonkérést?
– Úgy, hogy hiába próbálták rábizonyítani az államellenes összeesküvést, nem volt bizonyítékuk. Ha megtalálják a fénykép­anyagot, az biztos, hogy lecsukják.
– A párja mesélt bármit is arról a napról, akár az események soráról, akár az érzésről?
– Kapott egy comblövést, de ez nem állította meg. Nagyon lelkes volt. A hazafias öntudat, ami a társaságot körüllengte megállíthatatlan volt. Jött a Gerő-féle rádióbeszéd, amiben gyakorlatilag hadat üzent a forradalmároknak. Hihetetlen érzelmeket váltott ki az akkori ifjúkból.
– Egészen fantasztikus képsorozatot tudott lopva elkészíteni Szigeti Tibor. Volt kedvenc képe?
– Az utcán heverő halottak mellett pénzgyűjtő dobozokat állítottak fel. A hozzátartozóknak lehetett bele pénzt dobni. A nyílt utcán gyűjtötték a magára hagyott dobozokban a forintokat, és nem nyúlt hozzá senki. Nem lopták el. Nos, ez a hihetetlen hazafias lojalitás megdöbbentette, hogy ilyen is van.
– Mikor kerültek elő a fiók mélyéről ezek a fotók?
– 2006-ban meghirdette a kerület a „Lyukas emlékezet” kiállítást, ahová olyan tárgyi emlékeket vártak, amelyek a forradalomhoz köthetők. László Tamás akkor keresett fel bennünket és az én Jencimnek volt bőven anyaga, sőt lyukas zászlónk is volt. Még a Sztálin-szobor babérkoszorújából is volt egy kis darab. Ezeket akkor mind kiállították.

Szigeti Tibor 2014-ben megkapta a kerületi 1956. október 23. Díjat. Az elismerést minden évben olyan kerülethez köthető személyek kaphatják meg, akik az 1956-os forradalom és szabadságharc eszmeiségének ébrentartásában, erősítésében, helyi történetek kutatásában, publikálásában közreműködtek.

Comments are closed.