A New York-i német indiai bőrben

Azt mondják, egy jó színész bármit képes eljátszani. A zöld nyulat éppúgy, mint a halálát és a feltámadását. A Vijay és én című belga filmben az önző színész, Will Wilder (Moritz Bleibtreu) gyerekeknek szóló tévésorozat “zöldnyúl-sztárja”. A 40. születésnapján a szerettei közül senki sem köszönti fel, sőt ha telefonon csevegni akar valakivel, még le is rázza az illető.

Vijay és én

Vijay és én

Ezen teljesen bedühödik, és elkeseredettségében autókázni indul. Tankolás közben azonban ellopják a kocsiját, amellyel a tolvaj balesetet szenved. Mindenki azt gondolja, hogy Will égett hamuvá a roncsban. És ekkor lép színre Vijay, a kedves indiai szikh, aki szöges ellentéte Willnek, és még az özvegy (Patricia Arquette) fejét is elcsavarja.

Jól felépített, remek színészi alakításokkal tarkított, kedves vígjátékot lát a néző, amelynek minden perce poénokat és csavarokat tartogat. Sam Garbarski rendező a filmjével egyszerűen csak szórakoztatni akar. De mindeközben kicsit tanítani is, mégpedig arra, hogy kis odafigyeléssel, kedvességgel megmenthető a közönybe fulladt házasság. Vissza tudunk térni arra a pontra, amikor még érdekes, izgalmas volt a másik ember, és minden percét élveztük az együttléteknek.

Aki nem hiszi, hogy van visszatérés egy kapcsolat kezdetéhez, az próbálja ki a filmben látottakat, és bújjon szikh férfi/nő bőrébe, hátha jól sikerül az alakítása, és beleszeret ismét a párja.

Comments are closed.