Munka közben Bonca, a vakvezető kutya

Magyarországon a látássérült emberek kevesebb mint egy százalékát segíti vakvezető kutya. A Vakvezető Kutyakiképző Iskolák Világszövetségének javaslatára minden évben, április 27-én hívják fel a figyelmet a segítő kutyák fontosságára. Lapunk ezúttal Boncával, a labradorral és gazdájával, Tanai Csabával kelt útra a kerületben.

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Fotó: XV Média, Nagy Botond

– A vakvezető kutyának van a legjobb dolga, hiszen mindig a gazdijával van, azonban okosan kell szeretni őket. Meg kell találni a módját a hálánk és érzelmeink kifejezésének, hiszen szigorú szabályok szerint kell élniük – tájékoztatott Csaba, akinek koraszülöttként sérült a látása. Pár éve költözött a kerületbe, a Drégelyvár utcába, ahol elmondása szerint igazi otthonra lelt. A környéket nemcsak jól ismeri, hanem a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesületénél közösségi civil szervezőként tevékenykedik.

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Bonca két éve került Csabához a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolából. Előtte is egy labrador, Enya segítette a mindennapjait, aki ugyan kiöregedett a szolgálatból, de otthon várja őket. Egy vak számára a kutya nem csupán segédeszköz, sokkal több annál. Társ, barát, aki elfogadja a látássérült embert, miközben segíti. Képes alkalmazkodni a gazda napirendjéhez, életmódjához, de neki is szüksége van a törődésre.

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Bonca megtanulta, hogy amikor rajta van a hám, gazdáját egyenletes tempóban vezesse. Segíti az irányok megtartását, hogy ne lépjen le a járdáról vagy taposson pocsolyába. Kikerüli az embereket, úthibákat és az összes olyan akadályt, amik a gazdájának nehézséget jelentenének, ha csak a fehér bottal közlekedne. Oda tudja vezetni Csabát a zebrához, de nem tudja értelmezni a jelzőlámpák színét. Csaba szerint nagyon balesetveszélyes, hogy a kerületben még sok helyen nincs hangos jelzőlámpa. A Molnár Viktor utcánál, az önkormányzatnál, a Fő térnél és a vásárcsarnoknál is nagy szükség lenne speciális jelzőlámpákra.

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Bonca megtalálja a buszmegállót is, mikor felszállunk, helyet keres. Barátságos, az utazó gyerekek simogatását is jó tűri. Csabától megtudjuk, hogy a legtöbb vakvezető kutya azért labrador, mert nagyon nyugodt természetű.
Sajnos pár éve már nem használhatják a régebbi vöröskeresztes jelzést, panaszkodott Csaba. Így sokszor nem veszik észre, hogy Bonca vakvezető kutya. A hámon ugyan rajta vannak az információk, és dokumentumaik is bizonyítják, hogy bárhová betérhetnek, mégis számos alkalommal kerültek kellemetlen helyzetbe vásárláskor vagy épp ügyintézéskor.

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Főként a biztonsági őrök nincsenek felkészülve ilyen esetekre. Épp ezért a jól bevált helyekre járnak, mindennap Bábelék éttermében ebédelnek, ott már törzsvendégként üdvözlik, szívélyesen fogadják Boncával együtt. Kiviszik neki az ételt és a cukorbetegségére is figyelnek.

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Csaba utunkon azt is megjegyezte, hogy már megbékélt sorsával, hiszen Bonca segítségével teljes életet tud élni. Ha azonban valaki segíteni szeretne, javasolja, kérdezzenek rá, hogy tud-e valamiben, és a kutyával ellentétes oldalról közelítse meg őket. Útbaigazításkor pedig kézjelek helyett nevezze meg a pontos irányokat és mondja el az érkező busz számát. Zebránál elegendő, ha jelzik, amikor biztonságosan átkelhetnek.

Comments are closed.