“A mi szakmánkban nincs nyugdíjazás”

A Nemzet Művésze díjjal ismerte el a Magyar Művészeti Akadémia Gyulai Líviusz Kossuth-díjas grafikusművész munkásságát. A kerületünkben élő művész mintegy egy esztendeje dolgozik nagy sikerű televíziós animációs sorozatán, az „Egy komisz kölyök napjójá”-n, amely kitölti a jövő évét is, emellett illusztrál és saját örömére alkot.

Gyulai Líviusz/Fotó: XV Média, Nagy Botond

Gyulai Líviusz/Fotó: XV Média, Nagy Botond

– Mit jelent önnek a „Nemzet Művésze” kitüntetés?
– Úgy érzem, ennél nagyszerűbb díjat nem kaphat az ember, ez az elismerés legnagyobb foka. S bár közhelyszerűen hangozhat, azt hiszem, ezzel a magyar grafikát és az animációs művészetet is megtisztelték.
– Hol tart az „Egy komisz kölyök naplója című” sorozat?
– Szépen haladunk, most járunk a 8. résznél, jövő év végére pedig elkészül mind a 13 epizód. Kemény munkát végzünk, három stábbal, s szerencsére csodálatos fiatal társasággal dolgozom, akikkel egy húron pendülünk, értik és érzik, mit szeretnék. Ez azért is különösen fontos, mert minden olyan kollektív műfajban, mint amilyen a rajzfilmkészítés, fontos, hogy jó legyen a csapat, hiszen ezen múlik egy-egy alkotás sikere.
– Milyen a sorozat fogadtatása?
– Eddig a televízióban 3 részt láthatott a közönség, s a nézettségi adatok nagyon jók, úgy tűnik, az emberek szívesen nézik a Komisz kölyök naplóját. Ami érdekes, hogy eddig „némafilmeket” csináltam, amelyekben a szereplők nem beszéltek, csak zenei aláfestésre mozogtak. Ebben a sorozatban azonban, miután egy meglévő mű adaptációja, szükség van a dialógusokra, azok nemcsak mankók, hanem fontos részei is a filmnek.
– Vannak új tervei, feladatai?
– Bár sok a munka a sorozattal, azért emellett illusztrálok és magamnak és dolgozom. Az a szerencse, hogy a mi szakmánkban nincs nyugdíj. Ez jó is, hiszen így az ember örök­ifjú maradhat. Mindenki tudja, hogy aki hirtelen nyugdíjba vonul, nagyon egyedül érzi magát, ez az érzés pedig az élet minden területére kihat. Az pedig, hogy fiatalokkal dolgozom, különösen sokat számít. Úgyhogy mondhatom, hogy megfogtam az Isten lábát.

Comments are closed.