“Jókat kell írni, amíg adatik”

A Magyar Művészeti Akadémia döntése alapján irodalom kategóriában Vasadi Péter Nemzet Művésze kitüntetést kapott. A Kossuth- és József Attila-díjas költő, író amellett, hogy nap mint nap teszi a dolgát, és több folyóiratnak publikál, mostanában egy szokatlan műfajban, a rapben is kipróbálja magát.

Vasadi Péter/Fotó: XV Média, Nagy Botond

Vasadi Péter/Fotó: XV Média, Nagy Botond

– Mit szólt, amikor megtudta, hogy megkapja a Nemzet Művésze díjat?
– Csodálkoztam, és persze örültem is neki. Csodálkoztam, egyrészt mert szeretek csodálkozni, másrészt pedig hiába sorakoznak a polcon az elmúlt tíz évben kapott elismerések, még mindig nem szoktam hozzá ezekhez. Persze nem is kell, hiszen a fegyelemhez és a kitartáshoz kell hozzászokni. Ami a bámulatos ebben, hogy öregkorára az embernek beérik a munkája, és gazdagon termést hoz. A lényeg azonban az, hogy tudok még írni, és nem is olyan rosszat.
– Mit ír mostanság?
– Részben teszem azt, amit kell, mert már gyerekkoromban megtanultam, hogy ez mindig hozza a megoldást, akármilyen nehéznek is látszik a feladat. Ha pedig nincsenek kötelező feladatok, akkor persze a visszaszorított költői dinamizmus kibuggyan. Mostanában rapet írok. Forgattam az Artisjus Dal+szerző című művét, és megrendített, ugyanakkor lenyűgözött Pajor Tamás története, az, honnan indult és hová került. Néztem, hogy ő milyen rapeket ír, aztán egy adott pillanatban nekem is kedvem szottyant hozzá.
– Az íróasztalfióknak ír, vagy napvilágot látnak majd a művei?
– Volt idő, amikor így volt, de most már szerencsére nem hagynak, több folyóiratnak is publikálok, és azt tapasztalom, hogy örömmel fogadják. Úgy tűnik, az a magányos út, amelyet évtizedekig jártam, kiforrta a magáét.
– Nincs önben keserűség, hogy ilyen sokat kellett várnia az elismerésekre?
– Arra nincs idő. Se a fájdalomra, se a keserűségre. Itt dolgozni kell, és írni, jókat, amíg adatik.

Comments are closed.