A jó pap is holtig tanul

Vitai Attila, a Rákospalota-MÁV-telepi Jézus Szíve Plébánia plébánosa július 31-vel nyugdíjba vonult. Helyét káplánként az egyik „tanítványa”, az idén 40 esztendős Neruda Károly foglalja el.

Fotó: XV Média, Vargosz

Neruda Károly/Fotó: XV Média, Vargosz

– Káplánként vezeti majd az egyházközséget?
– Attila atya után a plébánosi feladatokat Repcsik Gyula, a Boldog Salkaházi Sára-templom plébánosa látja el. Saját kérésemre káplánként veszek majd részt az egyházközség életében. Ugyanakkor a hívekkel való kapcsolattartás, a közösség életének a szervezése a feladatom lesz.
– Korábban Pestszentlőrincen található szemere-telepi Szent István király Plébániatemplom plébánosa volt. Nem visszalépés a kápláni kinevezés?
– Plébánosként az egyházközség-vezetői munkámat csak nehezen tudtam összeegyeztetni az új feladatkörömmel. A szakterületem ugyanis az értelmileg akadályozott emberek segítése és támogatása. A velük való találkozás sarkallt arra, hogy már végzett teológusként az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán tanuljak. Ennek folyományaként gyógypedagógusként szakreferensi feladatokat látok el az Esztergom–Budapest Főegyházmegyében.
– Ez a feladata mennyiben lesz összeegyeztethető a kápláni funkcióval?
– Az életemet már egy ideje három terület között osztom meg. Felszentelt pap és lelkipásztor vagyok 2000 óta, ez év júniusától pedig az Értelmi Sérülteket Szolgáló Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Országos Szövetségének, röviden az ÉTA-nak a szakmai vezetője lettem. Mivel 63 tagszervezet tartozik hozzánk, az egész területre rálátásom nyílik. Harmadrészben pedig az egyházon belül az értelmileg akadályozott emberek szakreferense is vagyok. Úgy vélem, ezek a feladatok nem gyengítik, hanem inkább erősítik egymást. A munkám során – eddig így volt, és remélhetőleg a jövőben is így lesz – a papi és a civil tapasztalataimat is hasznosítani tudom.
– Honnan van ez az erős indíttatás, hogy értelmileg sérült embereken segítsen?
– Mindig is érdekelt ez a terület. Magam is önkéntesként kezdtem, és eközben ébredtem rá, hogy nekem küldetésem az értelmileg sérült emberek segítése. Emiatt szakosodtam, és próbálom meg a szakterületen belül az egyházat magas szinten képviselni. Az egyik fő célom a plébániaközösségek szemléletformálása, a hitoktatók és önkéntesek felkészítése, a gyógy­pedagógusok lelki támogatása és információs központok létrehozása. A helyzetemet megkönnyíti, hogy Papp Ágnes, az ÉTA ügyvezető igazgatója is szeretne nyitni a kerület felé, amelyben nagy segítséget jelenthet neki egy olyan kolléga, aki helyi egyházközség káplánja is egyben.

BOT_9635 (1)

Rákospalota-MÁV-telepi Jézus Szíve Plébánia/Fotó: XV Média, Nagy Botond

– Rákospalotát mennyire ismeri?
– Elődömnek köszönhetően nem ismeretlenként érkeztem Rákospalotára. Vitai Attilát fiatal kamaszként már előző szolgálati helyén, a rákosszentmihályi plébánián megismerhettem. Attila atya mindig is példaképem volt, nagyon kreatív plébánosnak tartottam, s mivel figyelemmel kísértem a munkáját, így az általa vezetett plébániai közösséget is jól ismertem. De emellett kerületi tapasztalatokkal is rendelkezem, hisz korábban több évet töltöttem már káplánként a pestújhelyi Keresztelő Szent János Plébánián.
– Milyen tervekkel kezd majd dolgozni?
– A rákospalotai egyházközség jól működő, szervezett és kreatív közösség, mellyel valószínűleg öröm lesz együtt dolgozni. Ugyanakkor remélem, hogy az általam képviselt értékeket, mint például az értelmileg akadályozott emberek segítését és támogatását is elfogadják majd. Úgy szeretnék szolgálni, hogy arra a hívek is büszkék legyenek.
– A gyakorlatban hogy néz majd ki a Gyula atyával való együttműködése?
– Gyula atya a tervek szerint havonta egy misét tart, illetve, ha szükséges, engem fog helyettesíteni. Ez persze fordítva is így lesz, a két templom miserendjét ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével állítottuk össze. De nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nagyon számítok az elődöm és mentorom segítségére is. Attila atya hétköznapokon egyszer, illetve valószínűleg szombat esténként tart majd miséket a Jézus Szíve Plébániatemplomban.
*
Vitai Attila atya több mint húsz éven át vezette a Rákospalotai MÁV-telep Jézus Szíve Plébánia egyházközösségét. Emellett sok éven át helyettes esperes is volt. Nagy hangsúlyt helyezett az egyházi ünnepek méltó megünneplésére, de az ifjúság részéről felmerülő zenei, irodalmi és közéleti próbálkozásokat is lelkesen támogatta. Ebből nőtte ki magát többek között a Lumen Christi gospelkórus is, amely mára már országos hírű együttes lett. Vitai Attila vezetésével és irányításával újulhatott meg a 2003-ban visszakapott egyházközösségi épület (Rákos út 163. szám alatt), amely ma sokfunkciós közösségi házként üzemel, helyet adva például a hittanóráknak, az énekkari próbáknak, a baba-mama kluboknak.
Egy év múlva elkészült a templom urnatemetője is. A felújított templomtornyot 2007 tavaszán Bíró László Kalocsa–Kecskeméti segédpüspök áldotta meg, és ugyanezen év őszén a Városmisszió keretében programok és koncertek voltak a közösségi házban és a templomkertben felállított szabadtéri színpadon.
Attila atya celebrálta a templom felszentelésének 75. évfordulója alkalmából szervezett jubileumi ünnepséget is, illetve 2014 novemberében fogadta Erdő Péter bíborost, aki a plébánián működő közösségekkel is találkozott.  A rákospalotai plébános közösségteremtő munkájának elismeréseképpen 2011-ben az önkormányzattól a „Rákospalota, Pestújhely, Újpalota” érdemérmet vehette át. Testvére, Vitai Ildikó előadóművész pedig néhány éve a kerület díszpolgára kitüntetésben részesült.

Comments are closed.