Híd az életek között

Harmincadik érettségi találkozót nem mindenki várja szívből jövő örömmel. Szilasi László A harmadik híd című regényének egyik főszereplője és nar­rátora (Sugár Dénes) is kifejezetten szorong az eseménytől. Ennek ellenére azért elmegy a vacsorára, de az éjszaka hátralevő részét olyasvalakivel beszélgeti végig, aki nem is az ő osztályukba járt. A beszélgetés és a regény központi témája, hogy mi is történt valójában Foghorn Péter barátjukkal.

könyv

A mű nagyobbik része a 25 év után Kanadából hazatért, majd Szegeden hajléktalanként élő Noszta (Nosztavszky Ferenc, a másik narrátor) és a hajléktalan csoport vezetőjévé avanzsált Foghorn (vagyis a Robot) utcán töltött életét mutatja be drámai hitelességgel.
Az író egyik nyilatkozata szerint „Elsősorban nem is maga a hajléktalanság foglalkoztatott, hanem az, hogy az ember hogyan viselkedik a hajléktalanság körülményei között.” Valósak a szegedi helyszínek (kivéve persze a címet adó harmadik hidat) és valós a kicsit távolságtartóan hűvös, tényszerű leírása az utcán élők mindennapjainak. A regény mégsem egyszerűen szociográfia, hanem összetett alkotás: van benne krimi, szerelmi szál, korrajz, néhol kicsit groteszk humor.
Összességében tökéletesen szerkesztett és nagyon érdekes könyv, nem véletlen, hogy elnyerte az idei Mészöly Miklós-díjat és immár a harmadik utánnyomása jelent meg. Az olvasók a szépirodalmi élményen kívül lehetőséget kapnak arra is, hogy bepillantást nyerjenek a hajléktalanok életébe. Így, ha elmennek egy hajléktalan mellett az utcán, az embert is megláthatják a koszos ruhák mögött.
(Szilasi László A harmadik híd; Magvető, 2014)

Comments are closed.