Gimnazistaként terepmunkán

Pimaszul fiatal, éli az átlagos tinédzserek mindennapjait, a szórakozás és tanulás mellett azonban tudatosan készül karrierjére is. Empátiával és megfelelő komolysággal viszonyul a korosztályát érintő kérdésekhez. Rákóczi Zoltánnal többek között a kerületi ifjúságot érintő kérdésekről beszélgettem.

Rákóczi Zoltán/Fotó: XV Média, Vargosz

Rákóczi Zoltán/Fotó: XV Média, Vargosz

– Mára olyannyira kinyílt a világ, hogy az idősebb generáció szinte irigykedve szemléli azt a temérdek lehetőséget, amely a fiataloknak megadatik. Hogyan látod, miként tudsz élni az esélyekkel?
– Tizenhét éves vagyok, jövőre fogok érettségizni a László Gyula Gimnáziumban, amely mindenképp vízválasztó lesz számomra. Szociológus szeretnék lenni, ezért kiemelten foglalkoztat a társadalmi és szociális helyzet. Sajnos sokszor azt tapasztalom, hogy hiába a rengeteg információ, a lehetőség, ha nem kapunk ezekhez útbaigazítást. Elképesztő nagy szerepe van a családi háttérnek és támogatásnak, mert a pedagógusoknak nincs arra kapacitásuk, hogy egyenként foglalkozzanak velünk. Leleményesnek kell lenni, hogy megtaláljuk azokat a forrásokat, kapcsolatokat, melyek továbbvisznek a céljaink felé.
– A 2016. január elseje után érettségizőknek 9–11. osztályban ötven óra közösségi szolgálatot kell teljesíteniük. Hogyan fogadtátok ezt a kezdeményezést?
– A világ gyorsan változik, azonban az érzések állandóak, ami kötelező, azt nem szívesen csináljuk. Nem gondoltam, hogy valaha élvezni fogom az önkéntes munkát, viszont sorsdöntő volt számomra, amikor Boda Kitti a Zsókavár projekt kapcsán ellátogatott iskolánkba és önkénteseket toborozott. Ő felnyitotta a szemünket, ösztönzésére elindult egy olyan folyamat, melyben kortársaimmal ki tudtuk bontakoztatni képességeinket. Megtapasztalhattuk, hogy a kommunikációnak, az együttműködésnek milyen nagy az ereje. A helyi Munkanélküli Fiatalok Tanácsadó Irodájában is eltölthettem pár órát, korrepetálással foglalkoztam, ezáltal újabb ismeretekkel gazdagodtam.
– Mit tapasztalsz, van titeket érintő helyi probléma?
– Azt gondolom, változatos a kínálat hasznos szabadidő eltöltésére a kerületben. Mindenki talál kedvére való szórakozást, azonban a diákmunkában nagy a hiány. Sőt a fővárosban is csak néhány munkakörben lehet értelmes és pénzt is hozó tevékenységet találni. Sokat egyeztetünk ez ügyben is a Zsókavár Információs Iroda munkatársaival, remélhetőleg a jövőben a tanulók álláskeresésére is találnak megoldást, és ezen a területen is elindul a változás. Addig pedig marad a felhőtlen nyári táborozás.

Comments are closed.