Emlékezés a mártírra

Nagyon hideg lehetett azon a bizonyos 1969-es január 20-án is, amikor a 17 esztendős Bauer Sándor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén gyufával meggyújtotta a testére tekert, benzinnel átitatott gézt. A szovjet megszállás ellen tiltakozó fiatalember lángoló testét eloltották, de olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy január 28-án a Központi Honvédkórházban elhunyt. Szűk körben és szigorú rendőri őrizet mellett a Rákospalotai Köztemetőben temették el, ahol 2005 óta rendszeresen megemlékeznek róla.

– Egy évvel ezelőtt mutatta be a KoMa Társulat a „Lángolj!” című darabját, amely Bauer Sándorról szólt – mondta László Tamás polgármester a január 28-án tartott megemlékezésen. – A darab átlagos, hétköznapi emberekként ábrázolta azokat a fiatalokat, akik szerettek álmodozni, és akik közül egy a többieknél is többről álmodott.

Az említett előadás záró monológjában az is elhangzik, hogy, míg Prágában a korábban hasonló módon tiltakozó Jan Palach-ot tízezrek búcsúztatták, addig Bauert csak tizenheten.

Az 1969-es önégetés évtizedeken át értelmetlen halálnak tűnt. Az esetről hallgatni kellett, aki megpróbált emlékezni rá, azt bebörtönözték. A 45 évvel ezelőtti tettet ma már rangjához méltó módon kezeljük. Az áldozat helyén, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén emléktáblát, a születése helyszínén, a józsefvárosi Mátyás téren pedig szobrot avattak.

Idén a polgármesteren kívül a Budapesti Cseh Centrum igazgatója, Michal Cerny, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese, dr. Gedai István és a józsefvárosi önkormányzat részéről Zentai Oszkár képviselő vett részt a megemlékezésen. Az ünnepi beszédeket és a koszorúzást követően a Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat képviselői, valamint a Kontyfa Középiskola, és a Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakközépiskola tanulói egy-egy szál virággal emlékeztek a sokáig eltitkolt mártírra.

Comments are closed.