Az emember szó Kazinczy Ferenc egyik kedvenc, saját maga által kitalált nyelv­újító szava volt. „Az embert jelölte a szó, aki képes volt önmagát többé tenni… az emember a kultúrember, a művelt ember, a nyugati ember, az emember Odüsszeusz és Faust és Don Giovanni.”
Kazinczy így próbált élni, és ugyanez volt jellemző különleges barátjára, Angelo Solimanra is, akik mindketten szabadkőművesek voltak a ­XVIII. századi Bécsben. A II. József uralkodása alatti felvilágosult légkör kedvezett nekik, itt kötött barátságot egymással a 27 éves magyar nemes és a nála 38 évvel idősebb, gyermekként Afrikából rabszolgának elhurcolt udvarnok. Kimagaslóan intelligensek és műveltek voltak, és rettegtek attól, hogy barbárnak tartják őket. A bécsiek szerint Kazinczy magyarsága miatt volt barbár, Angelo Solimant pedig fekete színű bőre jutatta ebbe a kategóriába.
Péterfy Gergely Kitömött barbár című regénye fordulatosan mutatja be a két ember furcsamód összefonódó életét. A történelmi háttér a nyelvújítás kora, mely az író remek stílusától lapról lapra megelevenedik. Az Aegon-díjas történet végén kiderül, hogy mi köze volt Kazinczynak ahhoz, hogy az elhunyt Soliman lenyúzott bőre kiállítási tárgyként a múzeumba került.

(Péterfy Gergely: Kitömött barbár; Kalligram, 2014, 3490 Ft)

Comments are closed.