Derűs segítség

Kocsis Gyula és felesége, Kati 43 éve házasok. Tudatosan készültek arra, hogy nyugdíjas éveikben önkéntes munkát vállalva olyan feladatot találjanak, ami nekik is örömet okoz, de ami ennél is fontosabb, hogy segíthessenek másoknak. Így találtak rá az Otthon Segítünk Alapítványra, azon belül a XV. kerületi Otthon Segítünk Szolgálatra.
A szolgálat olyan szülői tapasztalatokkal rendelkező segítőket keresett, akik szívesen segítenének kisgyermekes családoknál. A Kocsis házaspár megfelelt ennek a kritériumnak, hiszen nem csak gyerekeik, unokáik is vannak már.
„Nagyon fontos számunkra, hogy a segítő munka során a családok megerősítése a legfontosabb cél, ez nekünk, mint házasságpártiaknak szívügyünk” – kezdte a beszélgetést Kocsis Gyula.
Így hát jelentkeztek segítőnek, elvégezték az önkéntes segítő munkára felkészítő tanfolyamot, majd ezt követően egy koordinátor képzésen is részt vettek. Így már nemcsak segítőként, de szervezőként is részt vehetnek a szolgálat munkájában. Fontos feladatuk, hogy az alapítvány hírét eljuttassák azokhoz a családokhoz, akiknek szükségük lenne az otthonukban segítő, támogatást nyújtó baráti kezekre.
S hogy miben is áll ez a segítség? Az önkéntesek olyan kisgyermekes családoknak nyújtanak szülői tapasztalataikra épülő támogatást, ahol például nincs elérhető közelségben nagyszülő, családtag, rokon vagy barát, aki segíthetné, tanácsokkal láthatná el a szülőket a mindennapokban.

Kocsis Gyula és felesége, Kati Fotó: XVMÉDIA, Vargosz

„A segítő legfontosabb feladata, hogy megerősítse a szülőket a szülői szerepükben. Tehát nem helyettük végezzük el a feladatokat, hanem velük együtt. Ez lehet lelki segítségnyújtás, ha éppen arra van szükség, de lehet egyszerű gyakorlati segítség, közös játék, közös házimunka, hivatalos ügyek közös intézése vagy akár közös séta is” – tette hozzá Kocsis Gyuláné Kati.
Volt rá példa, hogy ikreket nevelő szülők, többgyermekes családok, vidékről Budapestre költöző fiatalok kértek segítséget, de előfordult, hogy a kisbaba megszületése után érezte magát bizonytalannak, tanácstalannak, magányosnak az anyuka, ezért fordult a szolgálathoz.
„Gyakran már az is segítség, ha az édesanya érzi, hogy nincs egyedül. Sokszor elég, ha meghallgatjuk a szülő panaszát, gondját, félelmeit, barátként elbeszélgetünk vele, megpróbáljuk rávezetni, hogy saját erejéből hogyan tud továbblépni, megoldást találni. Biztatjuk és megerősítjük abban, hogy megállja a helyét szülőként. Mi ebben tudunk támaszt nyújtani” – veszi vissza a szót Kocsis Gyula. Mindketten azt vallják, hogy a segítő munkában az a legfelemelőbb dolog, hogy a borúsabb napokon egy kis fényt, derűt visznek a segítséget kérő családok életébe.