Dalokkal a vírus ellen

Az Időseket Segítő Szolgálat Klebelsberg Kunó utcai telephelyén tavaly januárban alakult meg a dalkör. Köszönhetően a Szécsényi házaspárnak, Ferencnek és Ildikónak, akik aktív szerepet vállaltak a szabadidős éneklés meghonosításában. Szécsényi Ferencné Ildikó egész életében énekelt.
Igaz, nem kórusban és nem színpadon, hanem „csak” az óvodában, a gondjaira bízott gyerekeknek, ám a Micimackó és Molnár Viktor utcai Sárga Óvodában óvónőként eltöltött évtizedek kellő alapot jelentettek a számára ahhoz, hogy az Időseket Segítő Szolgálat idősek nappali ellátásában „dalkört” alapítson. Ebben pedig nagy segítségére volt a férje, Szécsényi Ferenc, aki főleg közlekedési és szállítmányozási területeken dolgozott, de már gyerekkorában is vonzódott a zenéhez, tanult hegedülni, majd zongorázni, mígnem a Teleki Blanka Gimnáziumban egy Szécsényi Olivér nevű (csak névrokon) énektanárnak köszönhetően citerázni is megtanult. Ő ráadásul kari tapasztalattal is rendelkezik, mert hajdanán a BKV kórusában is énekelt. Szécsényi Ferencet egy akut vesebetegség miatt 30 évnyi munkát követően hét éve leszázalékolták, majd ezt követően három évvel ezelőtt új vesét kapott. A Klebelsberg Kunó utcai „klubba” először a Meridián torna csábította le a házaspárt, akik rövid időn belül úgy megszerették az ottani hangulatot, hogy már más programokra is jelentkeztek.

– Többedmagunkkal egy kecskeméti kiránduláson vettünk részt – mesélte Szécsényi Ferenc –, és hazafelé megálltunk ebédelni egy csárdánál. Az étteremben éppen egy cigányzenét játszó zenekar muzsikált, akik alaposan megénekeltették a vendégeket. Akkor tűnt fel nekem, hogy nemcsak a velünk utazó Arany János utcai telephely tagjainak, hanem a mieinknek is jó hangja van. Mint megtudtam, az „Aranyban” már régóta működött egy énekkar, ám a klebelsbergesek csak autodidakta módon énekeltek, így is élvezhető volt a produkciójuk.
A Szécsényi házaspár néhány nappal a kirándulást követően vetette fel először a Klebelsberg dalkör megalapításának ötletét. Amikor Csiki Rozália, a nappali ellátásért felelős gondozó meghallotta, hogy Feri bácsi citerázni is tud, és még hangszere is van, egyből azt javasolta, hogy vágjanak bele.
– Tavaly januárban 9-10 fővel alakultunk – mesélte Ildikó –, de már a második alkalommal 15-en voltunk. Ez a létszám elég is lett volna a dalkörhöz, ám a jó hangulat és a vidám együttlétek hírére egyre többen jöttek hozzánk. A csapat létszáma végül 22 főre duzzadt.
Hetente egyszer próbáltak, ám a fellépések előtt megduplázták a heti próbák számát. Márpedig ilyen duplázásra néhány hónapnyi gyakorlást követően egyre gyakrabban volt szükségük. Az első fellépésük tavaly májusban volt, amikor egy anyák napi ünnepségen adtak elő egy érzelmes dalcsokrot. Később azonban már a Csokonai Művelődési Ház és az Újpalotai Közösségi Ház nagyszínpadán is daloltak. A leggyakrabban, persze, saját „klubjukban” énekeltek, de az elmúlt évben számtalan helyen hallhatta őket a közönség. A kórus tagjai olyan lelkesek voltak, hogy nemcsak énekekkel, hanem versekkel is színesítették műsorukat.

Fotó: XVMÉDIA, Vargosz

– Az utolsó fellépésünk a tavalyi karácsonyi ünnepségen volt – tette hozzá Szécsényi Ferenc. – Akkor nem gondoltuk, hogy majd egy ilyen hosszú szünet fog követni. Márciusban több fellépésünket is lemondták a járványra hivatkozva, majd tavasszal a próbák is leálltak. A nyári időszakban igyekeztünk lelket önteni a klubtagokba, ezért kitaláltunk egy vidám dalcsokrot, benne pedig egy poharas táncot. Úgy tűnt, a megoldás jó orvosság lesz a vírus miatt letört klubtagok számára, ám a második hullám megint keresztülhúzta számításainkat.
Ha nem is azzal, hogy a vírus ismét bezárásra kényszerítette az idősklubokat, hanem inkább személyes okai voltak a próbák ismételt leállásának. Szécsényi Ferenc ugyanis nemcsak kora, hanem transzplantációja miatt is a különösen veszélyeztetettek közé tartozik, így orvosi javaslatra kénytelen volt hanyagolni a közösségi rendezvényeket. A dalkört home office-ban működtetni pedig nehézkesnek tűnt. Vagy mégsem?
– Itthon ültünk a feleségemmel, és éreztük, nem jó ez így, valami megoldást kellett találnunk, hogy az éneklést folytatni tudjuk – mondta Ferenc.
A megoldást végül az internet jelentette. A Szécsényi házaspár ugyanis az elmúlt hetekben minden kedden és csütörtökön skype-on tartja a próbákat, és úgy tűnik, ez a rendszer működik. Kellett hozzá Katonáné Jordáki Ildikó egységvezető hathatós segítsége, aki a távoktatáshoz azonnal egy laptopot biztosított a dalkör számára. Mindehhez kellett a kórustagok lelkesedése is, akik szó nélkül álltak át a digitális próbákra. Pedig az énekkar legfia­ta­labb tagja is már 65 esztendős, a legidősebb pedig a 90-et is meghaladta.
– Sajnos, az idei esztendő szinte biztosan fellépés nélkül fog eltelni. Mi azonban nem adjuk fel, hanem megpróbáljuk ezt a nehéz időszakot vidám, közös éneklésekkel átvészelni – tette hozzá Ferenc.