Búcsú az Aranycsapattól

Buzánszky Jenő január 11-i halálával a klasszikus Aranycsapat utolsó tagja is eltávozott közülünk. A Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás és Czibor összetételű gárda a helsinki olimpia megnyerésével, majd az angolok kétszeri legyőzésével alapozta meg hírnevét. Az alapcsapat az évszázad mérkőzése miatt vált világhírűvé, Puskásék ugyanis 1953. november 25-én a fenti összeállításban vonultak ki a Wembley-stadion gyepére. Arról azonban méltatlanul kevés szó esik, hogy Londonban 12. játékosként Gellér Sándor cserekapus is pályára lépett, aki a sérült Grosics Gyulát váltotta le, illetve, hogy az Aranycsapat keretéhez olyan kiválóságok tartoztak még mint Sándor Csikar, Dalnoki Jenő, Várhidi Pál, Szojka Ferenc, Machos Ferenc, Tichy Lajos vagy a londoni 6-3 visszavágóján, a budapesti magyar – angolon gólt is szerző Tóth II József.

A magyar válogatott négyéves veretlenségét is az Aranycsapatnak tulajdonítják, mint ahogy a nagy sikerek elérését és a világbajnoki döntő elvesztését is. Buzánszky Jenő halálával tehát kijelenthető, a magyar sport történetében egy korszak zárult le. A halál időpontja pedig szimbolikus is lehet: 11-én halt meg a 11. ember.

Az Aranycsapatnak több kerületi kötődése is van. A jobbszélső, Budai II László Rákospalotáról került be a válogatottba, és haláláig a kerületben élt. A REAC-pályát róla nevezték el, a sírja pedig a Rákospalotai temetőben található. A csapat kapusa, Grosics Gyula 15 éven keresztül irányította a XV. kerületi Budapesti Volán SC egyesületet, míg a szintén kerettag Dalnoki Jenő tősgyökeres pestújhelyi volt. Róla utcát és egy futballakadémiát neveztek el. Az utolsónak távozó Buzánszky Jenővel pedig tavaly, a Hartyán Általános Iskola műfüves sportudvarának átadóján találkozhattunk.

Comments are closed.