Az örök misztériumjáték

Fotó: XV Média, Vargosz

Fotó: XV Média, Vargosz

Az idősekben még élénken él a betlehemezés, a karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb misztériumjátéka. A nagyszülők ma is lelkesen osztják meg élményeiket arról, hogy gyerekként hajdanán miként jártak házról házra és szórakoztatták a környéken élőket.

Régi szép szokás volt egykor adventben a betlehemjárás. Sok településen a XX. század közepéig karácsony böjtje előestéjén még jártak a betlehemesek. A legnépszerűbb karácsonyi paraszti misztériumjáték szereplői Jézus születésének szegényes körülményeire emlékeztettek. Ma már jószerint csak templomokban, oktatási intézményekben elevenítik fel ezt a szép hagyományt.

Manga János néprajztudós kutatásaiból sok érdekességet megtudhatunk. „Betlehemes játékaink eredete a kereszténység első századaiba vezethető vissza. A római templomokban már a IV. században építettek betlehemet, a pásztorok hódolatát pedig valósággal megjátszották.

A IX–X. században az olasz földről erre a vidékre is magukkal hozták a papok ezt a szokást. Eleinte az iskolákban, a templomudvaron mutatták be, de később annyira elvilágiasodtak, hogy eredeti szerepüket elvesztették, az egyház kezéből kikerültek, és a házról házra járással a nép szórakozásává váltak” – írja a néprajztudós.

Bár a karácsonyi dramatikus játékról sok írásos emléket őrzünk, hazánkban a középkorból magyar betlehemezés nem maradt fenn. Az első magyar szövegek a XVII. századból erednek, és iskolai előadásokra készültek. Az utóbbi két évszázad paraszti betlehemezésének elmaradhatatlan szereplője a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka. A betlehemezők házilag készített, jászol vagy templom alakú betlehemet hordoznak magukkal, ez a látványos kellék ma is központi része az elő­adásnak. A karácsonyi játék szerencsére ma is népszerű, hiszen ünnepi hangulatot, szeretetet sugároz, ami pedig a legfontosabb, az embereket közel hozza egymáshoz.