Aki megmaradt a kaptafánál

Fotó: XV Média, Vargosz

Fotó: XV Média, Vargosz

Kevés olyan üzlet van a XV. kerületben, mely évtizedek óta nem változott. Nagy Ferenc cipész Pestújhelyen egy olyan régen volt trafikban dolgozik közel négy évtizede, mely a világháború előtt is trafik volt. Hogyan lett a trafikból cipészműhely, van-e igény manapság cipészre és tudna-e varrni egyedi cipőt, ezekről is beszélgettünk, miközben egyik kuncsaft ment, a másik jött.

– Miért választotta ezt a szakmát?
– Gyerekkoromban a belvárosban laktunk, ott végeztem el az iskolát ipari tanulóként, oda jártam gyakorlatra is egy cipészműhelybe, ahol megtanultam a cipőkészítéstől a -javításig mindent a szakmából. Nem tudom, honnan jött az ötlet, nem volt a családunkban cipész. Egy idő után autóvezetőként és taxisofőrként dolgoztam, de aztán visszatértem a szakmába. A feleségem ebben a trafikban dolgozott, ez lett az én műhelyem is, néhány éve pedig nem maradt a trafik kínálatából semmi, csak cukorkát és rágógumit tartok a közeli iskola miatt.
– Mióta él Pestújhelyen?
– Megnősültem 1965-ben, és feleségem családja idevalósi volt, így én is ide költöztem. Ebben a trafikban 38 éve dolgozom, és vannak róla emlékek, hogy itt már a világháború előtt is trafik volt. Sajnos alig maradt működő üzlet itt Pestújhelyen a régiek közül, bezár egyik a másik után, idősödnek a lakók is.

Fotó: XV Média, Vargosz

Fotó: XV Média, Vargosz

– Sok javítandó cipőt hoznak?
– Régen rengeteg jött, itt álltak zsákokban. Nincs olyan fajta cipő, ami ne lett volna a kezeim között, korcsolyától az esküvői cipőn át a bakancsig. Manapság sokan inkább vesznek egy pár olcsóbb kínai cipőt a javíttatás helyett, mert én csak valódi bőrt használok, a sarkaláshoz meg gumit, van, aki ezt a javítást anyagilag nem engedheti meg magának.
– Tudna készíteni egyedi cipőt?
– Persze, megvannak hozzá még ipari tanuló koromból a szerszámaim, gépeim, de nincs már rá igény, és nagyon drága lenne. Kaptafát kellene csináltatni, na meg már nincsenek cipőfelsőrész-készítők sem, akik jó minőségű bőrt adnának hozzá.

Fotó: XV Média, Vargosz

Fotó: XV Média, Vargosz

– Van utánpótlás a szakmájukban?
– Nincs, lassan mindenki abbahagyja. Megkerestek, hogy vállaljak tanulót, de nem akartam, helyem sincs hozzá ebben a kis műhelyben. Én már 78 éves vagyok, még dolgozom két-három évig, aztán befejezem én is. Régen öt cipész volt itt a környéken, ma már egyedül vagyok.
– Kik hoznak javítani való cipőket?
– Szinte mindenkit ismerek, törzs­közönségem van. Szeretem ezt csinálni, nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam. Egy ideje már csak heti három napon nyitok ki, és nyáron két hónapig szünetet tartok, de ha kedvem támad, néha szombaton is bejövök kalapálni. Itt a magam ura vagyok.