Advent – várakozás a karácsonyra

A koronavírus-járvány miatt idén rendhagyó módon, szűkebb körben vagy épp online találkozások formájában vagyunk kénytelenek megünnepelni a karácsonyt. November 29-én elérkeztünk advent első vasárnapjához, amikor meggyújtjuk a hitet jelképező első gyertya lángját.

Adventi koszorú

Adventi koszorú

Az advent szó eredete a latin adventus Domini, magyarul az Úr (vagyis Jézus) eljövetele kifejezésből rövidült le. A karácsonyváró felkészülés mára a legtöbb ember számára a díszítésről, az ajándékvásárlásról szól, és egyfajta előünnepként éljük meg. Eredetileg azonban – és a vallásosak többsége számára ma is – böjti időnek számított, amikor a lelkünket jócselekedetekkel és önmegtagadással tisztítjuk meg. A katolikus templomokban ilyenkor nincs dísz az oltáron és orgona is ritkábban szól. Az advent a VII. századtól a mai Franciaország területéről ered. Eleinte a húsvét előtti nagyböjthöz hasonlóan 40 napig, azaz hat hétig tartott, amit VII. Gergely pápa rövidített négy hétre, és a felkészülésnek új szimbolikát adott: a négy hét azt a négy évezredet jelképezi, amíg a világ Ádám bűnétől Jézus születéséig várakozik a megváltóra a Biblia időszámítása szerint. Éppen ezért az advent színe eredetileg a lila, ami a bűnbánat színe volt a középkorban és a liturgiában ma is. A roráte szentmisék szokása is a kora középkorban kezdődött. Eleinte a karácsony előtti kilencedik naptól kezdve hajnali miséket tartottak, ami később egész adventre kiterjedt. A legjellemzőbb dísz az adventi koszorú szokása alig több mint másfél százados. 1839-ben egy evangélikus lelkész és szociális munkás, Johann Hinrich Wichen december 1-jén egy kocsikerékre négy nagy fehér és húsz piros gyertyát állított, hogy a karácsonyt közelebb hozza a gyerekekhez. Mire múlt század elejére a katolikusokhoz eljutott, már az egyszerűsített, négygyertyás változat volt az uralkodó. A három lila vagy fehér gyertya között van egy rózsaszín is, amelyet a 3. vasárnap gyújtanak meg. A Gaudete, az öröm vasárnapja a karácsony boldogságát előlegezi meg. Belsőséges keresztény szokás a Szent Család-járás, amikor családok egymást felkeresik és a „stafétaként” vándorló Szent Család kép előtt közösen imádkoznak.