A börzsönyi remete

A nagyvárosban lakók sokszor vágynak arra, hogy hátuk mögött hagyják a nyüzsgő, zajos világot és megpihenjenek a természetben. Győrffy Ákos A hegyi füzet című naplója erről szól: az író börzsönyi kirándulásai egyikén talál egy elhagyatott házikót, és időnként odamegy. A házban hagyott füzetbe elkezdi írni az őt aktuálisan foglalkoztató gondokat, gondolatokat, és ebből a naplóból elénk tárul az író élete, s mellette a mai magyar valóság.
Családi történetek, melyekről nem tudjuk, hogy ki mesélte, kivel esett meg, de része a tudatunknak. A hajléktalanok történetei, akikkel Győrffy Ákos munkája során találkozott – torokszorító látlelet a társadalom perifériájáról. A külső hatások az író lelkivilágát is formálják, filozofikus gondolatai a legkomolyabb témákat is egyszerűen jelenítik meg.
A központi téma a természet, mely mindig összhangban van a gondolataival. „A néma, üres erdők, a hegyek közömbössége. A csend elviselésére való képtelenség. Holott azt beszéltem be magamnak, hogy éppen ezt a csendet kerestem mindig. Csakhogy mindig kívül-kívül kutattam utána, ezekben az erdőkben és ezekben a hegyekben, néha más, távoli erdőkben. De hiába. Hiába vesz körül elemi, időtlen csend, ami persze nem az, sokkal inkább folyamatos zsongás és hullámzás, hiába mindez, ha közben a lélek sebzett és zavarodott, kétségbeesett és türelmetlen.” Az írónak terápia lesz, ahogy telnek a füzet lapjai – segít feldolgozni, megérteni, megélni a saját sorsát, a környezetét. Nekünk pedig A hegyi füzet olvasása adja ugyanezt az érzést.

Comments are closed.