Segítő kezek a rászorulóknak

Az egy híján húszéves Szociális és Rehabilitációs Alapítvány (SZÉRA) 1997-ben kerületünkben kezdte meg működését. Az elmúlt évek során a szervezet az Aporháza Utcai Gondozási Központ mellett a XXII. kerületben és Csömörön is létesített egy-egy átmeneti otthont életvezetési nehézségekkel küzdő gyermekes családok, illetve hajléktalan emberek számára. Ezeken kívül 14 önálló lakást is működtet. Az alapítvány céljairól, működéséről és az eredményekről Carlos Lattes Pavez igazgatóval beszélgettünk, aki március 15-én átvette a Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Érdemérem Díjat.

Fotó: XV Média, Vargosz

Fotó: XV Média, Vargosz

– Mikor és milyen céllal jött létre a SZÉRA Alapítvány?
– A Gondozási Központ 1997-ben kezdte meg működését az Aporháza utca 63. szám alatt, mint önkormányzati intézmény, az általam 3 évvel korábban elkészített szakmai koncepció alapján, majd 2000-ben jött létre a SZÉRA Alapítvány. A kezdetektől gyermekvédelmi és hajléktalanellátást nyújtunk bentlakásos formában. A családok átmeneti otthonát 18 hónapos, a hajléktalan férfiak rehabilitációs intézményét 36 hónap ellátási idővel működ­tetjük.
– Innen, amennyiben együttműködnek velünk, továbbköltözhetnek önálló lakásaink egyikébe. Ez nagyon fontos, hiszen kollégáimmal együtt úgy gondoljuk, ha nem mutatunk reális perspektívát a hozzánk forduló embereknek, semmi sem változik meg az életükben. Ebben a formában viszont megtapasztalhatják, hogy ha minél többet tesznek önmagukért, saját helyzetük megváltoztatásáért, amelyhez tőlünk minden segítséget megkapnak, egyre kényelmesebb lakhatási körülmények közé kerülhetnek. Ekkor az alapítvány munkatársai és a család közötti kapcsolat lazul, jobban látjuk, hogyan tudnak önállóan működni. Ha azt tapasztaljuk, hogy mindkét szülőnek bejelentett és folyamatos munkaviszonya van, a gyerekek bölcsődébe, óvodába, iskolába járnak, a családon belüli esetleges konfliktusok pedig rendeződtek, akkor felkerülhetnek az önkormányzati támogatói listára, és önkormányzati szociális bérlakáshoz juthatnak.
– Milyen eredményeket, sikereket tudnak felmutatni?
– Az alapítványhoz fordulók közül hetvennyolc család került önkormányzati bérlakásba, közülük csak négy veszítette el a lakhatást. Véleményem szerint ezek a számok önmagukért beszélnek.
– Leggyakrabban milyen okok miatt veszik igénybe az alapítvány szolgáltatásait?
– Hozzánk alapvetően lakhatási problémák miatt fordulnak, de annak, hogy valaki otthon nélkül marad, mindig oka van. Sokáig a legnagyobb gondot az jelentette, hogyan oldjuk meg a háttérben húzódó okokat, a nem létező, vagy nagyon alacsony oktatási szintet, a szakma hiányát, a foglalkoztatási problémákat. Éppen ezért kiemelt figyelmet fordítunk a képzésekre, az álláshelyek felderítésére.
– Ki kell emelnem, hogy munkánkat mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül komoly önkéntes hálózat segíti, amelynek tagjai az intézmények felújításától kezdve a terápián át a korrepetálásig sok mindenben részt vállalnak.
– Azt is el kell mondanom, hogy az ellátási igény évről évre nő, ezzel együtt a férőhelyek száma véges, a jelentkezők az egyre bővülő várólistára kerülnek.
– Milyen együttműködést sikerült kialakítani a XV. kerületi önkormány­zattal?
– Az önkormányzat ellátási szerződést kötött alapítványunkkal, nagyon jó és szoros munkakapcsolatot tartunk fenn. Az önkormányzat vásárolta meg 20 éve az Aporháza utcai épületet, és önálló lakásaink közül nyolcat az önkormányzattól kaptunk. A XV. kerületi önkormányzat együttműködése példaértékű abból a szempontból is, hogy az alapítvány gondozásába kerülő családok számára nemcsak kiutal önkormányzati bérlakásokat, de azok felújítását is vállalja.
– Milyen terveik vannak a közeljövőre?
– Tavaly indult a XIV. kerületi önkormányzattal, a Habitat for Humanity Magyarországgal és a Procter&Gamble céggel közösen a „Második esély” nevű program. Ennek keretében két, a SZÉRA átmeneti otthonában élt család költözhetett be a zuglói önkormányzat által felajánlott, a P&G támogatásával, a Habitat építésvezetője irányításával felújított két lakásba. Ilyen programot szeretnénk itt, a XV. kerületben is indítani a közeljövőben, az erről szóló egyeztetések már elkezdődtek a kerület vezetésével.
– Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést. Mióta él Magyarországon, és miért éppen ez lett választott hazája?
– Egy évvel a chilei katonai puccs után, 1974 márciusában családom kénytelen volt elhagyni szülővárosomat, Chile fővárosát, Santiagót. Peruba mentünk menekülttáborba, és ott vakartuk a fejünket hogyan, hova továbbon. Sajnos Peruban nem maradhattunk, Európa spanyol nyelvterületei szóba sem jöhettek, ezért a földrész más országai után néztünk. Az iskolában sokat tanultunk a magyar történelemről, ezért esett a választásunk Magyarországra, ahol menedékjogot kaptunk. Édesanyámmal és hat testvéremmel 1974-ben költöztünk ide.
– Testvérei is itt élnek még?
– Nem, szétszóródtunk a világ különböző pontjaira. Sőt én voltam az első, aki elhagytam Magyarországot, még 1975-ben, és átmentem édesapámhoz Németországba. Ott viszont azt kellett tapasztalnom, hogy nem vagyok más, mint egy külföldi a sok közül. Arra is rá kellett jönnöm, hogy itt sokkal több emberi érzéssel, mosollyal találkoztam, mint ott, és csak azért nem találtam meg a helyem Magyarországon, mert teljesen bezárkóztam. Amikor visszajöttem, igyekeztem alkalmazkodni a körülményekhez, tanultam, megnősültem, született két gyermekem. Azóta sínen van az életem.

Comments are closed.