Virágoktól a sajtokig

Tóth Ágnest minden Rákospalotához köti: itt született, itt nőtt fel, rengeteg kerületi embert ismer gyerekkorából és a virágüzlete vásárlói közül is. Bár nyolc éve Örkényben él és saját majorjukban termelt tejből készít sajtot, most újra naponta jön a XV. kerületbe, mert virág helyett sajtot árul. Beszélgettünk többek között arról, miért kezdett gazdálkodni, mennyire fontos a környezettudatosság és hogyan lehet összeegyeztetni a családot és a munkát.

Tóth Ágnes/Fotó: XV Média, Vargosz

Tóth Ágnes/Fotó: XV Média, Vargosz

Édesapja traktoros volt a helyi termelőszövetkezetben, így Tóth Ágnesnek is természetes volt a munka a földeken, játék közben tanulták meg a földművelést és állatgondozást. A jelenlegi üzletét 18 éve alapította, de az eredetileg virágboltban ma már tejtermékeket kapni. „A párommal Örkénybe költöztünk nyolc éve, közben kitanultam a sajtkészítést, mert olyan termékeket akartam készíteni, melyekben nincs tartósító és mesterséges adalékanyag, amiket én is szívesen megeszem. Jelenleg 15 jersey tehenünk van, 35 kecske, 10 juh, de tartunk malacokat, ezeket búzával és tejsavóval etetjük, és vannak csirkék, fürjek és már bivalyok is.”
A 6-8 százalékos saját tejből készült sajtok termékválasztéka a vásárlók kívánsága alapján is alakul, így lett például kapros vagy köményes ízesítésű gomolyájuk, vagy trappista jellegű sajtjuk. A párja erdélyi származású, ezért készítenek ordát. Azóta tud igazi parenyica sajtot csinálni, amióta három nap alatt megtanulta Szlovákiában, mert előtte „nem ment a kezébe”.
Tóth Ágnes két nagy lánya már megáll a saját lábán, de négyéves kisfia nevelését és a munkát nehéz összeegyeztetni. „Amikor csecsemő volt a kisfiam, sajtkészítés közben ringattam a babakocsit, amikor már totyogott, a savóban pancsolt, ott volt akkor is mellettem” – mesélte Ágnes. Sok tervük van, de továbbra is kézműves termékeket szeretnének készíteni, mert a minőség fontos, nem a terjeszkedés. Környezettudatosan vállalkoznak, pályáztak a majorba napelemekre, és szeretnének venni egy elektromos autót ahhoz, hogy a napi 150 kilométert megtegye háztól házig.
Az emberi kapcsolatok miatt is fontos neki, hogy itt legyen a XV. kerületben. „Van, aki azért jön hozzám, mert mindig mosolyogva fogadom, sosem szoktam haragot tartani. Én szeretek itt lenni. Palota nélkül lehet élni, de nekünk itt dobog a szívünk.”

(A sajtbolt az Epres sor és a Bácska utca sarkán található.)