Vándorok, menekültek

Sándor Iván A hetedik nap című regénye a XVI. században játszódik, de bármikor, bárhol megtörténhetne.

Egyszer csak megfogunk egy zsákot, beletesszük az értékesnek vélt családi ereklyéket, könyveket, kéziratokat, és menekülünk az üldözők elől. Üldözhetnek a vallás nevében, az értékeink miatt, vagy azért, mert máshogy gondolkozunk, mint ők.


A regény öt fejezete mindig más szemszögéből mutatja be a történetet, melyben folyamatosan keresztezik egymás útját a szereplők. A megszólalók mások, de mégis egyformák, van bennük szív és lélek. Kapcsolódásuk egymáshoz is az igazi érzelmek mentén történik. A néma lány, aki furulyáját fújva kommunikál, a vándorszínésznek állt fiú, a törpe, a nyomdász, a zsidó lószerszámkészítő és családja – laponként építik a történetet, az apró mozaikdarabkák színes tablóvá válnak. „…az elmúlt napokban… töprengtem azon, hogy a krónikák, az intelmek csak az egykori időket örökítik meg, miközben a világ változik, érhetünk-e bármit még a tanításainkkal? Arra jutottam, hogy a legfontosabb bennünk éppen az, hogy viszonyíthatunk hozzájuk, amiben mi élünk, segíthetnek jobban megérteni a körülményeinket. Mi az, ami már nincs, mi van a helyén.”
Sándor Iván 88 évesen ennek a titoknak a birtokában van: tudja, mi hogyan kerül a helyére. A sokszor drámai történetet nagyon elegánsan írta meg, a sokkoló részeknél a képzeletünkre bízza a harcokat és kegyetlenkedéseket. Nehéz és egyben felemelő olvasmány A hetedik nap.
(Sándor Iván: A hetedik nap; Magvető, 2018; 3299 Ft)

Pin It