Szívvel-lélekkel a gyerekek között

Fotó: XV Média, Vargosz

Fotó: XV Média, Vargosz

Idén Balla Béláné „Éva néni”, a Rákospalotai Összevont Óvoda intézményvezetője volt az egyik kerületi óvodapedagógus, aki átvehette a fővárosi önkormányzati elismerést, a Bárczy István-díjat. Az elmúlt 14 évben vezetőként dolgozott, de mindennap szakít időt arra is, hogy együtt legyen a gyerekekkel.

– Milyen érzés volt átvenni a Bárczy-díjat?
– Elmondhatatlanul örültem neki, úgy éreztem, hogy kiteljesedett a pályám, ez egy külső elismerése is a munkámnak.
– Miért ezt a pályát választotta?
– Mindig is pedagógus szerettem volna lenni. Ezt erősítette az a tény, hogy sokat foglalkoztam a három öcsémmel, és nagy hatással volt rám az első osztályos tanító nénim is, aki igazi tanítói egyéniség volt, tele sok-sok szeretettel, emberséggel. Sátoraljaújhelyen születtem, ahol a Közgazdasági Szakközépiskolába jártam, mivel a szüleim szerették volna, ha van egy szakma is a kezemben. Középiskolai tanulmányaim után jelentkeztem és fel is vettek a Comenius Tanítóképző Főiskolára, mert tudtam, hogy ez az én utam! Diploma után azonnal dolgozni kezdtem, majd megszülettek a gyerekeim; Zoltán és Eszter. Családi okok miatt jöttem el a szülővárosomból 27 év óvónői munka után. Véletlenül megláttam egy hirdetést, hogy a Szövőgyár Utcai Óvodába vezetőt keresnek, így megpályáztam, és már 14 éve itt vagyok.
– Vezetőként nem hiányoznak a gyerekek a mindennapjaiból?
– Minden reggel végigjárom a Szövőoviban a csoportokat, névről ismerem az összes gyereket. Megyek velük kirándulni, ott vagyok minden ünnepségen, szeretek közöttük lenni, erre mindig van időm. Az átszervezések miatt 2017-től már hat óvoda tartozik hozzám, folyamatosan megyek hozzájuk, kapcsolatban vagyok azokkal az intézményekkel is.
– Miért jó óvónőnek lenni?
– Az egyik kedvenc idézetem szerint: „Akit az istenek szeretnek, meghagyják örökre gyereknek”. Amellett, hogy öröm a kicsikkel lenni, szeretem átadni nekik, amit óvónőként tanultam és megtapasztaltam, emellett azt a pozitív gondolkozást, amit magaménak érzek. Ez nemcsak a gyerekeknél van így, hanem a kollégáimmal és a szülőkkel is, szeretném, hogy lássák az igyekezetet, hogy én a hivatásomnak élek, amit csak szívvel-lélekkel lehet csinálni.
– Mi változott az elmúlt évtizedekben a kisgyerekekkel kapcsolatban?
– Sajnos sokszor látjuk, hogy nincs meg az a harmonikus családi háttér, ami a gyerekeknek a legfontosabb. Mindenki sokat dolgozik, rohan, kevés időt töltenek együtt a generációk, keveseknek adatik meg, hogy sokat legyen a nagyszüleivel például. Pedig a gyerekek értékrendje akkor lesz pozitív, ha a jó családi példákat tovább tudják vinni. Ha együtt főznek, egészségesen élnek, nem pedig a plázában ebédelnek hétvégén. Ha hiányzik az odafigyelés, hiába van biztonságban nálunk az óvodában a gyerek, nem fogja megtanulni a kötődést. Erre kellene leginkább odafigyelni a szülőknek, mert ez a család dolga, ezt az oviban nem tudjuk pótolni.