Stabil hátország

Ahogy szokták mondani, az év vége a számadás ideje is, így jómagam sem tettem másként, és végignézvén idei produktumaimat, rádöbbentem, mindig csak Anya és Gyermek szerepelnek benne. Mintha csonka család volnánk, vagy Apa szóra sem lenne érdemes, vagy mifene.
Közhírré teszem hát, hogy egyik tipp sem igaz, sőt! Apa a mi hátországunk, a bázis, aki mindig ott van, ahol és amikor kell, aki nyugtatóan közbeszól, csitít, amikor Anya készül leordítani Gyermek haját, mert megunta, hogy már századszor mondja el neki ugyanazt. Persze hiába. Aki, ha kell, dorgál, de alapvetően mérhetetlen szeretettel és türelemmel képviselteti magát a mi kis hármasunkban, ahol igencsak … hogy is fogalmazzam, hm, eseménydúsan és intenzíven zajlik az élet.
Olyannyira alfa és ómega ő, hogy amikor betegeskedett az idén, mert sajnos ebben is volt részünk, ha jól számolom, három etapban összesen harminc napot volt kórházban, több napot igen veszélyes állapotban, akkor a mi triumvirátusunk teljesen összeomlott. Üres volt a lakás, nem csak szó szerint. Gyermek és Anya teljesen elapátlanodott. Szó szerint, minden szürkévé és hideggé változott, és ezt még az esti, kettesbeni összebújások sem tudták feloldani. Az sem zavart minket, hogy meleg étel sem igen került az asztalra, mert igen, nálunk Apa főz. Sőt, fogadkoztunk, nem is kell nekünk több meleg kaja, csak gyógyuljon már meg, legyen velünk.
Meggyógyult. Persze azóta van meleg étel is. De ami a legfontosabb, a szívünkbe visszakúszott a melegség, a fény, és erősen bízunk abban, hogy ez még sokáig így maradhat.