Ródligyár Rákospalotán

Attól, hogy már egy tégla sem marad egy épületből, még több generáció emlékezhet rá. Ez derült ki a rákospalotai Sportszer­áru­gyárral kapcsolatban az egyik legnagyobb közösségi oldal Rákospalota-Anno Képei nevű csoportban is.

Több alkalommal került szóba a mára már eltűnt kerületi gyár, számos hozzászóló írt saját élményeiről, idézte fel ott dolgozó szülei, nagyszülei emlékeit. Eredetileg Vágó-féle Sportárugyárnak hívták, 1940-től bizonyíthatóan már működött. A három testvér, Vágó János, Béla és Ignác közül Ignác és Béla bodnárok voltak, innen eredt hozzáértésük a faanyagokhoz. A szakértelem és a jó minőségű alapanyagok használata kifizetődő volt, egyre jobban ment az üzlet.

Horváth Csaba gyűjteményéből

Forrás: Horváth Csaba gyűjteményéből

A család a Bocskai utca 164.-ben élt, a vállalkozás telephelye a Bocskai utca 142.-ben volt, de az Újpesti Helytörténeti Értesítő XII. 4. számában olvasható, hogy ehhez „a Dugonics utca 32., a Beller Imre utca 143., 145., 147. telepek tartoztak. A Rákospalotai Sportszer­áru­gyárban nagyon jó minőségű irodabútort, szánkót, sítalpat, pingpongasztalt gyártottak. A gyárban készített tenisz­ütők az ötvenes évektől egész Európában keresett árucikké váltak.”
Az államosítást a Vágó testvérek üzeme sem kerülhette el, de tovább termeltek benne, a szokástól eltérően jó minőségben és megfelelő alapanyagokból. A gyárban két üzemrész volt, a „vegyes” és a „tenisz”. „A vegyesben felnőtt és gyermek síléceket gyártanak, általában kőrisfából. Készülnek drágább sílécek is, amelyek készítésénél a hikori nevű fát is felhasználják” – írta az Esti Hírlap 1958-ban. Emellett gyártottak itt pingpongasztalokat és -ütőket is. Az Esti Hírlap 1958-as riportjában az is kiderült, hogy a teniszkeretek 99 százalékát exportra gyártják, a legnagyobb felvevőpiac Hollandia, Franciaország, Mexikó és Dél-Amerika. Híres termékük volt a szánkó is, melyből 1958-ban Bertók János igazgató tervei alapján a hagyományos ródlikon kívül készült baby-ródli és összecsukható, aktatáskában hordható változat is.
A technika fejlődésével a fa helyett inkább műanyagot kezdtek használni, 1972-ben megszüntették a sílécgyártást Rákospalotán, majd elvitték az Iskolabútor- és Sportszergyár másik telephelyére a szánkógyártást is. Az Árpád úton levő újpesti anyavállalatot 1995-re számolták fel, mára már azokból az épületekből sem maradt semmi.