Még mindig az a kéz…

Igen, a felesleges. Ha már elkezdtem színt vallani, folytatom. A Gyermek életében immáron 10 éve jelen lévő felesleges kéz, az enyém, az élet higiénés területeire is kiterjed. Konkrétan a toaletthasználattal és a tisztálkodással kapcsolatos dolgokra.

Ez szintén érthető egy ideig, hiszen amíg kicsi a gyerek, és nem elég ügyes, kegyetlen volna pecsétes nadrágok és/vagy koszfoltok egész napos viselésére kényszeríteni. Ráadásul nálunk a vízmelegítő sajátos működése okán a zuhanyból kijövő víz hőmérséklete meglehetősen ingadozó, így ha nem is forrázza le magát az ember, azért érhetik kellemetlen meglepetések, ha nem elég gyors…

Fotó: XV Média, Nagy Botond

Fotó: XV Média, Nagy Botond

De Anya úgy gondolta, eljött az idő, amikor az élet e két területén is bátran kipróbálhatja magát Gyermek egyedül, ha már olyan frankón gombolja az ingét és nyitja-zárja a kilincset. Igen ám, de Gyermek ezt nem így gondolja. Ebből aztán érdekes, de inkább dermesztő játszmák kezdenek kialakulni hetek óta. Reggel: „Anyaaaa, kész vagyok!” „Jól van, Kisfiam, tudod, mi a következő lépés!” „De gyereeee!” „Nem megyek, oldd meg légy szíves, olyan ügyes vagy már!” „Nem! Akkor nem megyek ki!”

Na, ez az a pont, amikor Anya tudománya kezd kifogyni. Két lehetőség marad: vagy zsarol („Ha nem csinálod meg egyedül, nem lesz x-boxozás!”), vagy, ha már nagyon szorít az idő, mert tényleg nem mozdul, és bent trónol már 20 (igen, annyi) perce, akkor bemegy, mert a másik verzió a késés, és azt találja a nagyobbik rossznak… és közben ostorozza magát.

A másik: „Anya, zuhanyozz le!” „Én már lezuhanyoztam. Menj te!” „Haha. Nagyon vicces. Engem zuhanyozz le!” „Nem, egyedül is meg tudod oldani…” Itt az időfaktor kevésbé játszik be, lévén este van, így már pirruszi győzelmeket elkönyvelhet Anya. De milyen áron? „Anya, te már nem szeretsz engem, nem törődsz velem!” – Érkezik rendszerint a fürdőszobából. Tegnap este pedig szemrehányó hangon így szólt eleinek: „Tudom, miért nem zuhanyoztok le! Mert azt akarjátok, hogy önálló legyek!”

Bingó!