Lelkük van a kézműves munkáknak

Előző számunkban Ambrus Hunorral beszélgettünk fafaragásról, ő pedig könnyű helyzetben volt, mert kerületi, családi vállalkozásuk másik tagját, édesanyját, Ambrusné Dakó Katalint ajánlotta következő riport­alanynak. Nem hétköznapi munka ugyanis megálmodni egy mintát, kitalálni a színeket, felrajzolni egy speciális kaptafára, formára vágni a színes üveglapokat, addig csiszolni, amíg tökéletesen nem illeszkednek egymáshoz a darabok, fóliázni, majd összeforrasztani, és kész a lámpabúra. Elmondani is bonyolult, nemhogy elkészíteni egy Tiffany-lámpát. A végeredmény viszont szemet gyönyörködtető.

Dakó Katalin/Fotó: XV Média, Nagy Botond

Ambursné Dakó Katalin/Fotó: XV Média, Nagy Botond

A Tiffany-lámpa funkcionalitásán túl nemcsak dísze lehet egy lakásnak, hanem képes speciális hangulatot is teremteni az adott térben. Ambrusné Dakó Katalin tizenhat éve foglalkozik Tiffany-lámpák és -díszüveg tárgyak készítésével, mert nagyobbik fia születése után olyan munkát keresett magának, amit otthonról, saját időbeosztásában tud végezni. Ehhez a fizikai munkához szükség van állóképességre, sok-sok türelemre, de az affinitás mellett kézügyességre és jó ízlésre is. Maga a technika könnyen elsajátítható. Az első Tiffany-lámpa 1895-ben jelent meg, és hatalmas népszerűségnek örvendett a XX. század elején, majd újra divatba jöttek az elmúlt évtizedekben. További részletek az Életképek 13. számában olvashatók.

Pin It