Kétszeresen kitüntetett óvónő

Fotó: XV Média, Vargosz

Fotó: XV Média, Vargosz

Az óvodapedagógusok legrangosabb elismerését, a fővárosi ­Bárczy István-díjakat június 7-én a főpolgármesteri hivatalban adták át. A díjazottak között volt Wollner Krisztina, a Hétszínvirág Összevont Óvoda Patyolat tagintézményének vezetője is, akit a díj kapcsán megkerestünk.

– Meglepetésként érte a díj?
– Igen, valóban nem számítottam ekkora elismerésre. Tavaly a kerületi önkormányzattól megkaptam az Év óvodapedagógusa díjat, így eszembe sem jutott, hogy rövid időn belül másodszor is kitüntetnek. Bevallom, nem is értem a helyzetet, hisz nagyon sok jó óvodapedagógus van, aki megérdemelné ezt a díjat.
– Mivel indokolták az elismerést?
– Egyrészt az általam gyakorolt „nyitott óvoda” elvével, másrészt a hagyományok ápolásával. Az előbbi gyakorlatilag azt jelenti, hogy az én óvodai csoportom mindig nyitva van a szülők előtt. Ezt szó szerint kell érteni, mert az én ajtóm az altatási idő kivételével mindig nyitva áll. A nyitottság emellett azt is jelenti, hogy folyamatosak azok a programok, amelyekre a gyerekeket a szüleikkel együtt várjuk. Ezek között hagyományos rendezvények, mint például az ünnepkörökre való közös készülődések és rendhagyó események, például néhány hete egy közös kerékpártúra is szerepel.
– Nehéz elhinni, hogy ön mögött már egy 36 éves pályafutás áll. Ebből mennyit töltött a kerületben?
– Majdnem mindet. Már a diploma előtt is óvodában dolgoztam, az első évben még a Taurus Gumigyár ovijában, majd azt követően 25 éven át az Őrjárat utcai oviban. Innen egy rövid időre egy zuglói magán­oviba kerültem, majd 2010 környékén tértem vissza a kerületbe. A Patyolat oviban helyezkedtem el, ám mikor az előző tagóvoda-vezető, Veverka Fruzsina gyedre ment, átvettem a helyét. Ma pedig már Fruzsi gyermeke is az én csoportomba jár.
– Igaz, hogy a Patyolat ovi Lila csoportjába mindig sokan jelentkeznek?
– Harminchat év alatt volt idejük megismerni az embereknek. Ma már természetes, hogy az egykori ovisoknak a gyerekeit is én tanítgatom, s hogy a szülők a testvéreket is hozzám hozzák. Az évek során ugyanis nagyon bensőséges, személyes kapcsolatom alakult ki a gyerekekkel és családjaikkal. Azt szoktam mondani, hogy én nem óvodai csoportokat, hanem közösségeket építek, melynek eredményeképpen a hozzám járó gyerekek családjai is barátságba kerülnek egymással. Összejárnak, együtt nyaralnak, és aktívan részt vesznek az óvoda és egymás életében is.
– Az óvodánkból bárki megérdemelte volna ezt az elismerést. Tagóvoda-vezetőként kijelenthetem, hogy fantasztikus óvó nénik dolgoznak a Patyolatban, akik remélhetőleg hamarosan szintén Bárczy-díjasok lesznek.