Hazajönni meghalni

Vida Gábor nem ismeretlen az olvasók előtt, legutóbb Egy dadogás története című művében bizonyította, hogy úgy tud Erdélyről írni, mint kevesen. Javarészt Erdély a helyszíne a Magvető Kiadó által újra kiadott, Ahol az ő lelke című regénynek is, mely a XX. század elején, az I. világháború előtt, alatt és után játszódik, és egy apa-fia kapcsolatot helyezett a középpontba.

Werner Sándor lovas honvédtiszt volt, de szépreményű katonai pályafutása félbetörik egy szerelem miatt. Ennek a balul sikerült kapcsolatnak lesz a gyümölcse fia, Lukács, aki hiába tanul jól, egy írása miatt távoznia kell a teológiai egyetemről. Apja Amerikába akar menni, hogy fakitermelésből gazdagodjon meg, de az utolsó pillanatban mégsem tart vele a fia, hanem véletlenek sora folytán Afrikába kerül. „Vannak olyan pillanatok, amikor az ember eltervezi, hogy mit fog cselekedni a következő fél napban, és mi lesz ettől a következő fél évszázadban az élete folyása, és vannak pillanatok, amikor hiába tervez, mert a következő pillanatban nemcsak az egy személyre szabott élete áll a feje tetejére, hanem az egész világ.”
Bárhol is vannak, Kolozsvár és a Fő tér, Mátyás király lovas szobra visszahívja őket, mintha ő is életük részese lenne sok más, többször felbukkanó és nagyon szépen megrajzolt mellékszereplővel együtt. A lassan folyó történet számos fordulaton keresztül ragad minket, mintha mi is Lukács sokat megélt bőrtáskájával utaznánk, és keresnénk a helyet, amely a halált vagy az életet adja nekünk. De majd csak akkor, ha már ott van a lelkünk is, ahogy azt egy öreg maszáj mondta.
(Vida Gábor: Ahol az ő lelke; Magvető, 2019; 3699 Ft)