“Félig-élet”

A sikeres írók életművének elemzésekor a kritikusok finoman szoktak az első írásokról nyilatkozni. Michel ­Houellebecq A  harcmező kiterjesztése című regénnyel debütált 1994-ben, és bátran állíthatjuk, hogy ő már akkor is a jelenlegi színvonalán írt.
A regény főhőse egy informatikus, akiről nem sok mindent tudunk. Átlagos harminc­éves, aki rendszerelemző programfejlesztőként dolgozik. Élete a szokásos napi rutin alapján működik, barátai nem nagyon vannak, utolsó szerelmével két éve szakított. Sokat filozofál, állatmeséket ír és mindenről van véleménye. Leginkább szarkasztikus, néha cinikus, néha érzéketlen hangvétel jellemzi.
Ennek ellenére mégsem ellenszenves alak – inkább sajnálatot, segíteni akarást érezhetünk iránta. Egyhangú napjaiba egy új munka hoz változást – vidékre kell utaznia még karácsony előtt, hogy tréningeket tartson a vállalata által fejlesztett szoftverekről. „Az is lehet, merül föl bennem, hogy a vidéki kiszállás során némileg megváltoznak az érzelmeim; nyilván negatív irányba, de mégiscsak megváltoznak. Talán elgörbül a röppályám, talán bekövetkezik egy hirtelen felszökkenés.”
Ez a felszökkenés nem az lett, amire számított, egyre mélyebbre süllyed, míg rájön, hogy nem a társadalom, hanem saját magunk foglyai vagyunk. A harcmező kiterjesztése pedig mindenkinek mást jelent – a főhősnek egy ­Saint-Cirgues-en-Montagne melletti erdőt, de rögtön felvetődik a kérdés, hogy az olvasó képletesen értett harcmezője meddig terjed ki.
(Michel Houellebecq: A harcmező kiterjesztése; Magvető, 2016; 2990 Ft