Elhunyt Vitai Attila nyugalmazott plébános, kerületünk díszpolgára

Életének 82., papi szolgálatának 50. évében elhunyt Vitai Attila tiszteletbeli kanonok, nyugalmazott Rákospalota MÁV-telepi plébános. November 11-én, vasárnap a hajnali órákban halt meg Székesfehérváron, a papi otthonban. Temetése végakaratának megfelelően a Rákospalota MÁV-telepi Jézus Szíve Plébániatemplomban lesz – írja a Magyar Kurír.

Vitai Attila/Fotó: XV Média, Vargosz

Vitai Attila/Fotó: XV Média, Vargosz

Vitai Attila 1936. július 5-én született Kispesten. Iparművészeti képzésben részesült, majd belsőépítész diplomát szerzett. Ígéretesen induló karrierjét feladva, 27 évesen jelentkezett papi szolgálatra. 1968-ban szentelték pappá Vácon. 1968-71-ig Tiszakécskén, 1971-87-ig Kiskunmajsán, 1987-1990-ig Budapest-Rákosszentmihályon volt káplán. Kiváló intellektuális adottságai miatt püspöke Rómába szerette volna küldeni tanulni, erre azonban nem kerülhetett sor. A rendszerváltás előtt plébánosi kinevezést sem kapott. 1990-2016-ig volt plébános Rákospalota MÁV-telepen, Budapest XV. kerületében, ahol gyermek- és fiatalkorát töltötte. 1995-2011-ig az Újpest-Rákospalotai Espereskerület helyettes esperese, 2004-2005-ben megbízott esperese volt. 2012-ben az esztergomi Főszékesegyházi Káptalan tiszteletbeli kanonokja lett.

Vitay Attila kivételes közvetlenséggel és kiváló humorral tudta megszólítani az embereket. Az egyház iránti hűséget kiválóan ötvözte a tanítás személyes tartalommal megtöltésével. Sokak által csodált, széleskörű zenei, irodalmi és filmművészeti műveltségét ügyesen építette be hittanóráiba, beszédeibe, személyes beszélgetéseibe. Korszerűen, a modern ember számára befogadhatóan hirdette az evangéliumot, szót értve a legkülönbözőbb hátterű emberekkel. Őszinte nyitottsággal fogadta a hozzá fordulókat, akik értékelték nagy türelemét és empátiáját, meghallgatni tudását, diszkrécióját.

Mindig sok fiatal vette körül. Vidám, ugyanakkor mély beszélgetések, hitet és emberséget építő találkozások, életre szóló barátságok létrejöttei fémjelezték szolgálatát. Hiteles élete, figyelme, rájuk áldozott ideje több fiatalt elindított és kísért a papi hivatás, illetve az egyházban vállalt világi szolgálat felé.

Plébánosként szívesen felkarolta a hívő közösség kezdeményezéseit, örömmel támogatta a világiak aktív bekapcsolódását a plébánia életébe. Feladatai végzésében, a plébánia vezetésében igényesség, alaposság és mindenre kiterjedő figyelem jellemezte. Szóvá tudta tenni a hibákat, de mindig szeretetteljes stílusban.

Művészeti tehetségét papként is kamatoztatta: több templomba tervezett komplett szentélyberendezéseket: oltárokat, ambókat, tabernákulumokat, székeket, sekrestye-bútorokat. A nagyszabású kiskunmajsai templomi színdarab-előadásokhoz saját maga tervezte a komoly díszleteket, melyek a színházi szakemberek elismerését is kivívták.

Őszinte egyéniségét és igényes szolgálatát az egyházon kívül is nagyra értékelték: 2009-ben Kiskunmajsa város, 2016-ban Budapest XV. kerületének díszpolgára lett, 2018. augusztus 20-án a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült.

Meggyengült egészségi állapota miatt idén februártól az Országos Papi Otthon lakójaként Székesfehérváron élt. Júniusban lett volna az aranymiséje, melyet már nem tudott megtartani. Az alkalomra írt köszöntőjében így fogalmazott: „Eljárt felettem közben az idő, az egészségem felett is. De akivel mindennap találkozhatunk a szentáldozásban, olyan otthont készít nekünk a hűségünkért, amelyben semmiféle idő nem jár el felettünk.” Folyamatosan gyengülő állapotát ebben a hitben, nagy türelemmel viselte.

November 11-én, vasárnap a hajnali órákban halt meg Székesfehérváron, a papi otthonban. Temetése végakaratának megfelelően a Rákospalota MÁV-telepi Jézus Szíve Plébániatemplomban lesz, melyről a következő napokban intézkednek.

döntsünk közösen