Bicajvarázsló

Frank Antal szakmája több szempontból is különleges: egyedi kerékpárokat tervez és készít, járműveivel mozgást biztosít olyan vásárlóinak is, akik egyébként nem tudnának kerekezni. A kerületi mesterrel beszélgettünk szakmai kérdésekről, miért fontos neki, hogy a fogyatékkal élőknek is készítsen testreszabott bicajokat, és át tudja-e adni ezt az egyedi tudást az ifjabb generációknak.

Fotó: XV Média, Vargosz

Fotó: XV Média, Vargosz

Frank Antalt már gyermekkorától érdekelték a kerékpárok, öregfalusi házukban a hétvégi családi összejöveteleken ez volt az egyik családi téma, többek között nagybáty­jával (ő mestere és tanítója is volt), Frank „Fucsek” Frigyessel, aki a Smirno Kerékpár Műhelyben dolgozott inaskorában. Kerékpárral közlekedni az elmúlt egy-két évtizedben újra divat lett, de a Frank családban ez mindig is elsődleges közlekedési eszköz volt.
Frank Antalban mindig is erős volt a segíteni vágyás a fogyatékkal élő embereknek. „Még az első, újpalotai boltomba bebicegett egy azóta már barátommá vált vevő, hozott egy kockás papírt, arra volt rárajzolva, milyen kerékpárt szeretne. Az elmúlt húsz évben már az ötödik kockás papírra vázolt járművet készítettem el neki, és ennek híre ment, ajánlás alapján szoktak hozzám jönni. Készítettem biciklit a Vakok Intézetének, a Pető Intézetnek, a Fóti Gyermekvárosnak, számos kisebb-nagyobb intézetnek szerte az országban. Ezek élő kapcsolatok maradtak, folyamatosan érkeznek felkérések tőlük.”
Frank Antal az egyén és a család erejében hisz. Mindig örül, ha olyan megrendelést kap egy családtól, ahol a fogyatékossággal élő gyereknek készíttettnek járművet. Ha együtt vannak, együtt kerékpároznak a szabad­ide­jükben, az nagyon sokat segít a testileg vagy lelkileg sérült családtagnak. „Volt olyan amputált ismerősöm, akinek három évig mondogattam, hogy próbáljon ki egy handyt, egy kézzel hajtható járgányt. Végül elkezdte, és ma már versenyeket szervez a sorstársainak” – mesélte.
„Inasa” jelenleg nincs, de a gyerekeinek átadta a munka szeretetét és szakmai tudását. „Idős mesterekkel vagyok körülvéve, mondtam a gyerekeimnek, ha tanulni akartok, nézzétek, hogyan csinálják. Egy kalapácsütés is a névjegyed, mondta a mesterem és én abban hiszek, hogy csak jót szabad csinálni. Én nem »üzletiesen« működöm, hanem emberi alapon.” Az egyedi kerékpárok sok kreativitással, sokszor szakmabeliektől kapott alapanyagból készülnek. A kollégákkal jó kapcsolatban van, nincs köztük szakmai féltékenység. „Én nem vasakat adok el, hanem segítek, hogy minél jobban megtalálják a helyüket a társadalomban a fogyatékkal élő embertársaink is a mozgás által.”