Apám, Dubcek

Keveset beszélünk Csehszlovákia 1968-as megszállásáról, irodalmi alkotásban még ritkábban kerül elő. Ezért is öröm Horváth Viktor legújabb regénye, ahol egy fiatal főhadnagy meséli el, mi minden történt a „baráti segítségnyújtáskor”. Mivel ő Kádár segédtolmácsa, első kézből ismeri meg az eseményeket és értelmezi ezeket a saját módján. Szinte vallásos bigottsággal hisz a szocializmusban, a vezetőkre apafiguraként tekint, és lenézi a nyugati zenékért rajongó és divatos ruhákat viselő kortársait.
Nem buta, inkább együgyű és korlátolt, szinte semmit sem vesz észre a körülötte zajló eseményekből. „Én is majdnem sírtam, úgy elérzékenyültem, és hevesen gesztikulálva fordítottam Kádár Jánosnak, ő pedig egyszer felpillantott gondolataiból, rám emelte ősöreg, mindent látó hüllőszemét, és a bölcs tekintetével akkor engem nézett, engem, a tolmácsot, és biztosan arra gondolt, hogy már milyen fejlett ez a mi kommunizmusunk, hiszen a tolmács egyenrangú a vezetőkkel, tehát tulajdonképpen a tolmács is vezető, ahogy az országban minden dolgozó, és ahogy a vezetők is csak egyszerű dolgozók, nem pedig elnyomók, mint az urak voltak a régi rendszerben, melyet szerencsésen eltöröltünk.”
Nem tűnik fel neki, hogy szerelme hogyan viselkedik, és azt sem, hogyan válik akaratán kívül kémmé. Felnőtt katonaként rajong a játék katonákkal játszott stratégiai játékért, azokat a szabályokat átlátja, de a saját életét nem tudja irányítani. A regényben saját szemszögéből meséli az eseményeket, ezeket megszakítja néhány betétdal – ezek különleges hangulatot teremtenek. Egyszerre komoly, szomorú és vicces regény a Tankom, pontos történelmi háttérrel és nagyszerű jellemábrázolásokkal.
(Horváth Viktor: Tankom;
Magvető, 2017; 3499 Ft)

Pin It