A lidércmágnes és a kémkutya

A magyar irodalom kivételes helyzetben van, mert a gyerekeknek szóló regényeket, verseket ugyanolyan magas színvonalon írták és írják meg a szerzők, mint a felnőtteknek készülteket. Igaz ez Szécsi Noémire is, tőle eddig sokféle stílusban olvashattunk az 1848-as emigránsregénytől a XX. századi vegetáriánus hentes történetén át a női művelődéstörténetig.


Üde színfolt az először 2012-ben megjelent Mandragóra utca 7. című, most újra megjelent ifjúsági irodalmi regénye, melyben tökéletes elegyet alkotnak a vámpírok, boszorkányok, egy gyermekvédelmi házitündér és a nagyvárosi hétköznapok egy százéves, elátkozott bérházban. A tizenegy éves Ida sokat dolgozó édesanyjával él egy régi bérházban, melynek szűk udvarára ritkán süt be a nap. Osztálytársa és legjobb barátnője, Tamara egyszerre varázslatos események között találják magukat, Ida anyukáját elcsábítja egy lidérc, boszorkányok vannak a pincében és Hermész, a kémkutya figyeli minden mozdulatukat. „Ez enyhén szólva nem volt megnyugtató. Vannak szörnyűséges dolgok, amikre a felnőttek csak legyintenek vagy amiken csak fölényesen kacagnak. Pedig önmagukban nézve éppen elég rémesek: például átmenni egy kivilágítatlan, sötét folyosón, vagy megírni egy témazáró matekdolgozatot. Az viszont határozottan aggasztó dolog, amitől még egy felnőtt is retteg.”
A földszinten lakó Dédi segítségével kiderül, miért átkozták el a házat, és a gyerekek megpróbálnak szembeszállni a mesebeli támadókkal. Szécsi ­Noémi az ismert mesealakokat úgy jeleníti meg, hogyha lehámozzuk a szereplőkről a varázslatot, akár hús-vér figurák is lehetnek.
A regény élvezetes olvasmány nagyobb általános iskolásoknak és szüleiknek egyaránt, mert minden korosztály megtalálja az őt érdeklő cselekményeket, mindezt megfűszerezve könnyed humorral és igényes stílussal. Szathmáry István illusztrációi pedig tökéletesen ábrázolják a Mandragóra utca 7. lakóit.
(Szécsi Noémi: Mandragóra utca 7.; Magvető, 2018; 2999 Ft)